Montreáli keresztények közös ökumenikus imádsága
Régi adósságomat pótolom ezzel a képgalériával és beszámolóval.
A nemzeti összetartozás évében még január utolsó vasárnapján, a keresztények egységéért tartott imahét zárónapján, a montreáli Magyarok Nagyasszonya templomban tartottunk egy közös ökumenikus imádságot, melyen egy katolikus és két protestáns felekezet hívei és lelkészei vettek részt. Az imádságos együttlétet és az azt követő agapét Gergely Katalin, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa szervezte, aki bevezető szavaiban hangsúlyozta az esemény fontosságát - a nemzeti összetartozás évében különböző felekezetű magyarok imádkoznak az egységért.
A közös imádságban, énekekben, könyörgésekben minden felekezet hívei közreműködtek, és mindhárom jelenlévő lelkész igét hirdetett.
Szabó Péter, a Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház lelkésze beszéde elején felsorolta a keresztények egységre törekvésének mozzanatait, akadályait. Majd az imahétre kijelölt bibliai szöveget értelmezte az Apostolok Cselekedetei 27. fejezete alapján. Beszédében kiemelte, hogy Pál apostol, bár fogoly volt, a nagy tengeri vihar közepette is tudta bátorítani társait, ébren tartotta bennük a reményt. És valóban, a hajó összetört, de ők épségben partra jutottak. A máltaiak vendégszerető módon befogadták a hajótörötteket, megvendégelték őket, megosztották velük, amijük volt. Viszonzásul Pál apostol meggyógyította a betegeiket, és valamennyien hitre jutottak.
Molnár Áron tiszteletes, a Montreáli Magyar Református Egyház lelkésze Pál apostol Filippiekhez írt leveléből idézett. Beszédében kiemelte, hogy máig érvényes mondanivalója van a páli levélnek, melyet akár a montreáli magyaroknak szóló üzenetként is értelmezhetünk. Ahogy Pál apostol a filippieket, úgy Molnár Áron tiszteletes a montreáli magyarokat buzdította keresztény hitük és magyarságuk megtartására. A közös imádság lehetősége mindenki számára öröm, de sokkal többen is eljöhettek volna… Ha az itt élő magyaroknak akár csak egytizede eljön, akkor zsúfolásig megtelik a templom. Fontosak a közösségi alkalmak, amelyek összetartják a magyarságot, hogy ebben az új, választott hazában is megmaradjanak az otthonról hozott értékek. Ezért minden jelenlévőt az összefogásra és az egységre bátorított.
Licskó Szabolcs plébános elsőként Szent János szavait idézte, akit a szeretet apostolának is neveztek. János apostol idős korában folyton a jézusi tanítást ismételgette: "Szeressétek egymást..." Mikor tanítványai számonkérően kérdezték ennek okáról, azt válaszolta, hogy azért ismételgeti, mert még mindig nem látja ennek megvalósulását. A szeretet parancsának elismétlésével akár be is lehetne fejezni a prédikációt, mondta a lelkész, de azért még kiemelte az ökumenizmus fontosabb lépéseit, az elért eredményeket, az akadályokat és lehetőségeket. Végül az esemény házigazdájaként megköszönte a résztvevőknek a közös imádságot.
Az eseménynek pozitív visszhangja volt azok körében is, akik csak hallottak róla. Ahogy többen jelezték ez az imaalkalom azért is jelentős volt, mivel mindhárom montreáli magyar lelkész - Szabó Péter protestáns, Molnár Áron református, valamint Licskó Szabolcs katolikus lelkész is részt vettek a nem túl nagy létszámú, de lelkes híveikkel együtt.
