Floridából Hawaiin át Seattle-ig

A címből elnézve érdekes lehet mindenki számára, hogy az USA Keleti partjáról hogyan kerültem át a Csendes-óceán közepére, majd onnan a Nyugati partra. Most következik ennek a történetnek az elmesélése.

A Diaszpóra Iskolatáborral már korábban is voltak közös projektjeink, és ez 2024 őszén csúcsosodott ki a legjobban, hiszen egy olyan filmet készítek a táborok számára, amellyel mindenki 3-4 percben megismerheti a misszióját, célját, hangulatát, és hogy miért érdemes és kell beíratnunk gyermekünket ilyen táborba, ha a diaszpórában élünk.

2024 nyarán kezdtük el a közös munkát a Diaszpóra Iskolatábor projektvezetőjével, és nyáron, az 56. Külföldi Magyar Cserkészszövetség Nyári Magyar Iskolatáborban ismerkedtem meg igazán ezzel a projekttel. Azonnal a sajátomnak éreztem az üzenetét, hiszen távol Magyarországtól, a diaszpóra magyar közösségeiben a fiatalok magyarul tanulnak, és megélik magyarságukat.

Mind a nyelv szempontjából, hiszen használják a magyar nyelvet, mind a kultúra terén, mert az Iskolatáborokban 4-5-6 nap alatt, magyar közegben, magyar gyerekekkel körülvéve minden gyermek megéli, hogy milyen jó magyarnak lenni. Az egész tábor során magyarul kell beszélniük, vannak tanóráik, amelyeken a magyar nyelvről, történelemről, földrajzról vagy akár a magyar néprajzról is tanulnak.

De mindezek mellett a játék és a szórakozás sem marad el, hiszen délután népdalokat énekelnek, néptáncokat gyakorolnak, népi játékokat játszanak, és még sorolhatnám a sok programot, mert tényleg gazdag programkínálattal készülnek a szervezők.

2024 november elején egyeztettünk a projektvezetővel, Szórád Gáborral, hogy bár eddig elég jó filmek és fotók készültek, szükség lenne egy olyan filmre, amely igazán bemutatja ezt az egész projektet. Le is csaptam a lehetőségre, és megbeszéltük, hogy még kellene forgatni néhány anyagot és interjút, hogy igazán jó filmet készíthessünk a Diaszpóra Iskolatábor bemutatásához.

Az év hálaadásakor Hawaiin és Seattle-ben is voltak Iskolatáborok, így meg is szerveztük, hogy mindkét helyszínre eljuthassak 1-2 napra, és készíthessek filmet.

Amikor elindultam a „túrára”, korán kellett indulnom, mert reggel 4 órára kellett kiérnem a tampai reptérre, hogy a 6 órakor induló Los Angeles-i járatot elérjem, ahonnan átszálltam a Honolului gépre. Az utazás egy teljes napot vett igénybe. Olyan érzésem volt, mintha Magyarországról utaznék az USA-ba. Hawaii idő szerint este érkeztem a reptérre, ahol a vendéglátóim kijöttek elém.

Az időjárás nagyon kellemes volt, hiszen októberben, amikor Floridába jöttem, ugyanazt az időt találtam, mint amikor Hawaiin landoltam. Andiék elvittek Kailuába, ahol Jókai bablevessel fogadtak, ami számomra örök emlék marad, hogy ennyire távol mindentől egy jó bablevessel vártak rám. Náluk aludtam két éjszakát az Iskolatábor előtt.

Hawaiira úgy szerveztük meg az utat, hogy ha már ilyen messze kerülök, legyen egy napom turistáskodni. Korai keléssel és késői fekvéssel telt el az első napom Hawaiin, mert nagyon sok látnivaló volt, de mindent nem sikerült megnéznem, de így is rengeteg helyet felfedeztem.

A napot a Kailua strandon kezdtem egy csodálatos napfelkeltével, amely annyi energiát adott, hogy az egész napra kitartott. Kailua után dél felé indultam, és azokat a helyeket céloztam meg, amelyeket már korábban kinéztem. Így eljutottam például a Diamond Head Világítótoronyhoz és Waikikire. Mivel egy napom volt, egy vízesést is meglátogattam a hawaii dzsungelben: a Lulumahu vízesést.

Ezen kívül felfedeztem Honolulut, és ellátogattam a Ho’omaluhia Botanikus Kertbe is. Még ananász- és kávéültetvényekre is elmehettem volna, de ennyi látnivalóval egy napba nem fér bele minden.

Az Iskolatábor O’ahu szigetén, Mokuleia városka közelében került megrendezésre. Ha létezik ideális táborhely, akkor ez az egyik legszebb, hiszen az aranysárga homok a tábor egyik oldalán, pálmafák a parton és hangulatos kabinokban szállásolták el a gyerekeket.

A Hawaii Magyar Diaszpóra Iskolatáborban 43 résztvevő volt, ami egy ilyen távol, földrajzilag izolált helyszínen igazán figyelemre méltó. Törteli Ági táborvezető elmondta, hogy évközben a szigetek elválasztják a hawaii szigeteken élő magyar családokat, és ez a tábor számukra az év fénypontja, amikor a szigetekről össze tudnak gyűlni a gyerekek és a családok, hogy ezt a 4-5-6 napot együtt tölthessék.

Idén az olimpia volt a tábor kerettörténete, és ennek jegyében szervezték a programokat is.

A táborba érkezés után megtörtént az őrsök beosztása, a tábor megnyitója, ahol felhúzták a magyar, hawaii és olimpiai zászlókat, majd minden táborozó beköltözött a kabinjába. Ezután kezdődött az igazi táborozás: egy bevezető videóban bemutatták, hogyan érkezett O’ahu szigetére az olimpiai zászló, amelyet „Tom Cruise” hozott el a táborba.

Az este folyamán a táborozók letették az olimpiai esküt az olimpiai bizottság előtt, akik között híres magyar sportolók is ott voltak, például Egerszegi Krisztina úszó. A tábor szervezői Mindszenty József bíborost is elhozták a bizottságba a gyerekek számára, hiszen ő is járt Hawaiin.

Másnap reggeli tornával indult a táborozók napja, majd reggeli után egyből bele is kezdtek a programba. Egy üvegben lévő üzenetet kellett megtalálniuk, amelyben azt olvasták, hogy akadálypályát kell építeniük, hogy összemérjék ügyességüket.

A gyermekek nem tétováztak, a kicsik és nagyok is egyszerre állították össze az akadálypályát, amin aztán mindenki végigment. Miután sikeresen teljesítették az akadálypályát, egy rövid szünet következett, majd elkezdődött a néptánc foglalkozás, ahol a táborozók pár alaplépést tanultak meg.

A délelőtt még nem ért véget, hiszen ezután jöttek a sport előselejtezők, mint a távolugrás, a kislabdahajítás, futás és még sok más. Közben jómagam sem tétlenkedtem, mert 8 interjút el kellett készítenem a filmhez, és a délelőtt folyamán a felét el is tudtam készíteni.

Egy rövid ebéd után a táborozók olimpiai falut készítettek kartonpapírból, ahol házakat dekoráltak. Így született meg például az olaszországi, németországi és még a hawaii-i falu is. Eközben a sportesemények döntőseinek lehetőségük volt megmérkőzni, hogy kiderüljön, ki a legjobb az adott sportágban.

A díszítés és a döntők befejeztével következhetett az osztott program, amelyben két lehetőség közül választhattak a táborozók: Ukulele óra, ahol népdalokat tanultak, vagy Hula óra. Mindkét program rendkívül érdekes volt, és a gyerekek nagyon élvezték.

A hálaadás napi vacsora előtt még egy focimeccs és egy Gaga ball mérkőzés is belefért az időnkbe. Utóbbi egy hawaii-i játék, ahol a játékosoknak egy hatszögletű pályán kellett eltalálniuk a másik játékost a térdétől lefelé. De nemcsak ezek voltak a programban, hanem lehetőség volt breaktáncot is tanulni, amely néptáncos elemekkel volt fűszerezve, valamint még sok más sportot is kipróbálhattak a táborozók.

A hálaadás napi vacsora után következett az olimpiai falu bejárása. Minden táborozó kapott egy útlevelet, és minden nemzet apró feladatokat készített, amelyek teljesítése után pecsétet kaptak. Néhány helyen a földgömbön kellett megmutatni, hol található az adott ország, máshol nemzeti ételeket kóstolhattak, vagy éppen kis kézügyességet igénylő feladatokat végezhettek el.

A napot tábortűzzel és népdalokkal zárták, én viszont már készültem a reptéri utazásra, hiszen éjszaka már Seattle-be indultam, hogy ott is folytassam a filmet.

A kevés alvás után reggel 7:30-kor érkeztem Seattle-be, ahol kedves fogadtatás várt, reggelivel. A 30-40 perces autós út után a fenyvesek közé, Redmondba érkeztünk, ahol a tábor zajlott. A helyszín nagyon hangulatos volt, hiszen egy erdő közepén lévő ház és égig érő fenyőfák ölelték körbe a tábort.

A tábor programja 10 óra körül kezdődött, mivel voltak bejárós táborozók is. Minden reggel egy központi megbeszéléssel indult a nap, hogy mindenki tudja, mi vár rá. Délelőtt a táborozók korosztályos csoportokban klasszikus tanórákon vettek részt. A tanórák között volt idő a játékra és mozgásra is.

Érkezésem napján délután kimentünk a közeli parkba, ahol a gyermekek Kickballt és később Pickleballt játszottak. Mindkét tevékenységet nagyon élvezték.

A mozgásos program után kézműves foglalkozás következett, ahol a gyermekek babérkoszorút, maszkokat készítettek a táborzáró előadáshoz, illetve fehér kendőjüket díszíthették magyar népi motívumokkal. Egy csoport pedig folyamatosan próbált a táborzáró előadásra.

Este a táborozók egy különleges meseerdőben vehettek részt, ahol több magyar olimpikonnal ismerkedhettek meg. A program során a gyermekek egy előre elkészített pályán bekötött szemmel kellett végigmenniük, segítve őket a nagyobb táborozók. Nagyon jó volt látni, hogy a nagyobbak nemcsak táborozók, hanem aktívan részt vettek a programok lebonyolításában is.

Másnap délelőtt a nap hasonlóan kezdődött, és a délelőtt folyamán sikerült többet megtudnom a táborzáró előadásról. A Seattle-i Iskolatáborban már a kezdetek óta fontos szerepet kapnak a drámák, amelyek azóta a tábor záró műsorát képezik.

Különleges volt látni, hogy a gyerekek 5 nap alatt egy 30-40 perces előadásra készülnek fel, gyorsan tanulva a szöveget, és a kiscsoportos próbák után a főpróbán jól összedolgoznak. Az előadások igazi humoros és színes drámák, amelyek a szülők arcára mosolyt csalnak.

Délután egy ’56-os magyar úszónő mesélt az 1956-os Melbourne-i olimpiáról, és a gyermekek kérdezhettek tőle. Ezt követően néptánc tanulásra is sor került, hiszen a táborzáró műsorhoz tánc is tartozott. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, és sikeresen megtanulták a koreográfiát egy délután alatt.

Az estét egy különleges tábortűz zárta, ahol a táborozók mini előadásokat készítettek.

Ebben a táborban is legalább 5 interjút készítettem, amelyek sikeresen lezajlottak. Egyet még aludtam a táborban, majd másnap reggel visszautaztam Floridába, Tampába, ahol mentorom, Szilágyi Noémi cserkészparancsnok és férje, Szilágyi László vártak.

Összességében egy hatalmas kaland volt, és egy hét alatt a következő statisztikákat tudom megosztani: 78 óra Hawaiin, 51 óra Seattle-ben, 23 óra a levegőben, 15 975 kilométer, 4 reptér, 3 időzóna, 2 úti cél, 1 projekt. Fárasztó volt, de mindkét közösség, akiket meglátogattam és filmezhettem, rendkívül különleges élmény volt.