Az Eszterlánc Magyar Népi Együttes január utolsó szombatján tartotta meg az éves táncházát a newarki Magyar Kulturális Központban, ahol egy igazán felemelő, vidám és tartalmas estét élhettünk át. Jó volt látni, ahogy a közösség apraja-nagyja együtt mozdul, együtt nevet, és újra meg újra bebizonyosodik: a táncház nemcsak program, hanem élő találkozás – hagyománnyal, egymással, önmagunkkal.
A délután a kanadai Gyanta Banda koncertjével indult, akik már az első dallamokkal magukkal ragadták a közönséget. Magyar Kálmán prímás, Garda Levente brácsás és Krasznai Attila nagybőgős olyan erővel és természetességgel szólaltatták meg a muzsikát, hogy a terem pillanatok alatt megtelt élettel. A koncert különleges pillanata volt, amikor a Gyanta Banda a helyi közösség meghatározó muzsikusaival – a Crossroads Band tagjaival, Balogh Endrével és Szabó Marcival – együtt zenélt. Ez az együtt muzsikálás nemcsak emelte a színvonalat, hanem igazi ünnepi hangulatot teremtett.
A koncertet a Mazsola gyermektánccsoport rövid, kedves táncelőadása követte, amely mosolyt csalt mindenki arcára. Ezután következett a gyerektáncház, ahol a gyerekek a szülőkkel együtt kapcsolódhattak be a mulatságba. Öröm volt látni, ahogy a legkisebbek is bátran lépnek be a körbe, és a tánc nyelve természetesen, játékosan válik közös élménnyé.
Az est fergeteges hangulatát nemcsak a tánc és a zene adta. A finom magyar sütemények, a paprikás krumpli, a tombola, valamint a vásár is hozzájárultak ahhoz, hogy a táncház igazi, teljes élménnyé váljon. A vásárban gyönyörű ékszerek és festmények közül lehetett válogatni, így a vendégek akár egy kis emléket is hazavihettek az est hangulatából.
Hálás köszönet illeti minden önkéntesünket, akik rengeteg munkával és odafigyeléssel segítették a rendezvény sikerét. Külön köszönjük tánctanárainknak – Dajka Ilkának, Bolgovics Gergőnek és Szabó Marcinak –, akik nagy lendülettel, türelemmel és figyelemmel vezényelték le az estét, és segítettek abban, hogy kezdők és haladók egyaránt örömmel kapcsolódhassanak be.
A talpalávalót pedig még egyszer hálásan köszönjük a Gyanta Bandának, akik muzsikájukkal nemcsak kísérték, hanem valóban „vittek” minket egész este.
Ez a táncház ismét megmutatta, mennyire fontosak ezek az alkalmak: ahol a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem közösen megélt, jelen idejű öröm.
