„Addig leszünk magyarok, amíg magyarul éneklünk és magyarul táncolunk.” (Kallós Zoltán)
Körülbelül egyszerre tanultam meg táncolni, énekelni és beszélni – magyarul, éppen ezért ezeket nem is veszem tanulásnak, inkább beleszülettem. A családban a legtöbben zenével és/vagy tánccal foglalkoznak, így aztán ezt én sem „kerülhettem ki”. A zene, de főleg a tánc, a táncház az életem része.
Hasonlóképpen fontos számomra a sport. Gyerekként atletizáltam, majd barantáztam (hagyományos magyar harcművészet), de igazán a futballban találtam meg magam. Tíz éve labdarúgó edző vagyok, 2011-ben alapítottam meg a Dribli Erdélyi Gyerekfoci Klubot, Erdély első magyar gyerekfoci csapatát, amely mára egy több mint 200 fős közösséget számlál.
Ami összeköti a különböző tevékenységeimet: a közösségszervezés. Kezdetben iskolai ünnepségeket, majd később táncházakat szerveztem. Nagy tömeget vonzott a Heveder, Üsztürű és Harmadik zenekarok jubileumi koncertje, továbbá számos sporttábor, labdarúgó torna és családi nap létrejöttét segítettem.
A Kőrösi Csoma Sándor Programban egyszerre lenne lehetőségem adni és kapni. Kapni, hiszen új embereket, új közösségeket megismerve rengeteg tudást és tapasztalatot hozhatnék haza, amit az itthoni munkában, és a közösségépítésben is felhasználhatnék. Ugyanakkor adni is, az elmúlt években, akár a magyar hagyományok, a kultúra, a népi kultúra, akár a közösségépítésben olyan ismereteket szereztem, amellyel bármely magyar közösségnek hasznos munkatársa lehetek.