A magyar népi kultúrával való első érintkezésem még születésem előttre datálható, hiszen szó szerint beleszülettem egy néptáncot és népzenét megszállottan kedvelő és művelő családba. Szüleimnek hála a legtermészetesebb módon nevelődtem bele népi kultúránk ezen ágazataiba …és mindezt a felvidéki Rozsnyón!

A néptánc és népzene szeretete végigkísérte eddigi életutamat, s valószínűleg ez ezután sem lesz másképp. Gyerekkoromtól az édesanyám által alapított helyi néptáncegyüttesben táncoltam, majd tanulmányaim alatt több táncegyüttesben is gyarapítottam tudásom (legutóbb a Szentendre Táncegyüttesben). 

2019-ben felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem pedagógusképző szakára, s azóta a néptánc oktatását több formában is kipróbálhattam már: közoktatás, művészetoktatás, táncegyüttesek, táncházak stb.

A néptánc mellett a népzene szeretete sem törpült el életemben, a rozsnyói Sajó Banda népzenekar hegedűse, illetve vezetője vagyok. Zenekarommal koncerteken, táncos-zenés előadásokon, valamint interaktív gyermekfoglalkozásokon keresztül szeretnénk minél több embernek tolmácsolni a népzene szeretetét, a népi hangszerek izgalmait, valamint a népi kultúránk értékeit és fontosságát — főként a 21. században!

Véleményem szerint a népi kultúra megértéséhez, szeretetéhez és műveléséhez a 21. században elengedhetetlen a jó közösség! Ugyanakkor egy közösség jobbá válik a népi kultúra megértése, szeretete és művelése által! Ezért is tartom szükségesnek, hogy értsük, szeressük és műveljük kultúránkat Magyarországon és határain kívül bárhol a nagyvilágban!