„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)
Általános iskolai, gimnáziumi és egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem. A Szegedi Tudományegyetemen szereztem magyar alapszakos bölcsész, majd vizuális kultúratudomány mesterszakon színházkultúra szakirányú diplomát.
Gyermekkorom óta meghatározó szerepet tölt be az életembe a néptánc és a színház. A Szeged Táncegyüttes próbatermében kezdtem néptáncolni, mely együttesnek már oktatója és csoportvezetője vagyok.
A folklór az a tudás, melyre minden kétséget kizárva igaz, hogy hagyományozódás útján válik a kultúránk részévé. Apáról-fiúra, hangzik a jól ismert állítás; noha az én esetemben generációról-generációra, hiszen szüleim is néptáncoltak. A tánc iránti szeretet mellett az irodalom gyakorolt rám nagy hatást.
Munkáim során azt igyekeztem bebizonyítani, hogy a néptánc alkalmas arra, hogy történetet meséljen. A tájegységek saját kifejező eszközei alkalmasak azok megelevenítésére. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy előbb meg kell tanulni, tanítani a tiszta folklórt, úgy, mint az anyanyelvet, hogy szépen tudjunk fogalmazni, beszélni, táncolni.
Ezt tartom szem előtt a munkámban, mint néptáncoktató, de mint színházi szakember a szemem előtt lebeg a lehetőség egy, a tisztán megfogalmazott népdalok és gazdag néptánchagyományunk mögött formálódó és formálható történetre. Szeretem és tisztelem ezt a munkát. Izgalmas kutatás, felfedezni a lépések kapcsolatát a táncoló emberrel.
A magyar nyelv kifejezőkészségének sokszínűségéhez és néptánchagyományunk gazdagságához nincs fogható. Tanárként célom, hogy megtanítsam kicsiknek és nagyoknak egyaránt anyanyelvünket, hogy egy közösség tagjaként a legjobb módon fejezhessék ki és mutathassák meg önmagukat.
Hiszem, hogy mindenki mögött van egy történet, mely anyanyelvünk – ideértve mind a magyar nyelvet, mind a magyar néptáncot – segítségével kibontakoztatja a személyiséget és megmutatja az egyént.