A Szatmár Vármegyei Szamoskéren nőttem fel. Szülőfalum testvértelepülése Oklánd, s az ott élő magyar családokhoz is több szállal kötődöm, hiszen több, meghatározó eseményen vettem részt családommal. Ez a tapasztalat kialakította bennem az erdélyiekhez való kötődést: több oklándi Szamoskéren tette le a magyar állampolgársági esküt, valamint néhányan a „kériek” közül, Oklándon kapta meg a tiszteletbeli székely címet. Erősítve az együvé tartozást, Szamoskéren állítottak egy székely-kaput. Tudomásom szerint Ausztrália fővárosában, Canberrában is áll egy székely kapu, melyet ott tartózkodásom alatt szeretnék meglátogatni.

Édesapám keze munkáját dicséri a faluban az egykori református templom fatornyának replikája, az utcatáblák, valamint a falutérkép is. Szüleim odaadó példáján keresztül, magam is megértettem, hogy a közösséghez tartozás az egymás iránti felelősségvállalásról és az áldozatkészségről szól, szellemi és lelki értelemben egyaránt.

Gyermekkorom, majd felnőtté válásom meghatározó eleme volt, hogy a határon túl élő magyar testvérgyülekezetek, valamint testvériskolák és testvértelepülések nemzeti, vallási és kulturális identitását erősítsem. Mindezt első soron a zenén keresztül éreztem magaménak, hiszen kisgyermekkorom óta szeretek énekelni, akár egyénileg, akár kórustagként. A Debreceni Református Kollégiumban voltam gimnazista. Így nem véletlen, hogy Debrecenben a Kántussal több kárpát-medencei kiszálláson vettem részt, valamint a Pataki Kórussal és a Teológia Zenekarával bejártunk több észak-magyarországi, valamint felvidéki és kárpátaljai gyülekezetet.

Az ének dallama, s az az atmoszféra, melyet egy-egy kórusművel teremthet az előadó, segítheti a hallgatóságot abban, hogy közelebb érezze magát a szerető Istenhez, hiszen „Aki énekel, az kétszeresen imádkozik!” – hitünk szerint, a Lélek segedelmével. Ennek a fajta „belső szobának” a létrehozásában szeretnék szolgálatot vállalni a diaszpóra magyarsága körében. Magam is vágyom egy olyan lehetőségre, melyben a hazától messzire kerülő magyar testvéreinket erősíthetem mindazzal a talentummal, amit Isten nekem adott kegyelemből.

A zenélés mellett szabadidőmben szeretek még különböző programok, események megszervezésében és lebonyolításában részt venni. Több rendezvényen nem csak a programokért voltam felelős, hanem az étkeztetések megoldását is rám bízták.

A testvéremtől, aki korábban ösztöndíjas volt sokat hallottam, hogy milyen eseményekkel színesítették az ausztráliai magyarok mindennapjait és ünnepnapjait egyaránt. Vágyom magam is kipróbálni egy nagyobb közösségi élet rendezvényeinek szervezését, hiszen tudom, hogy ez nem csak nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Éppen ezért szeretném kreatív ötleteimmel, sokoldalú ismereteimmel gazdagítani az ausztrál diaszpóra magyarságának nemzeti, kulturális és vallási eseményeit.