„A cserkész nem úgy tesz, mintha jó volna, hanem teszi magát a jót.”
Pedagógus gyermekeként a gyermeknevelést, a velük való foglalkozást sosem fogtam fel tehernek, hanem kellemes kötelességnek, fontos feladatnak, ami feltölt nemcsak engem, hanem őket is. Az irántuk való elköteleződésem abban is megnyilvánul, hogy visszajáró látogatója vagyok a Mosolygó kórház alapítványnak, valamint a Böjte Csaba Gyermekotthonainak. Az ott töltött időmben igyekeztem minél több mosolyt kicsalni a gyermekekből, és élménydús napokat töltöttünk együtt.
A cserkészmúltam gyerekkorom óta végigkísér. 2005-ben csatlakoztam Szolnokon, az 196. Damjanich János Cserkészcsapathoz, ahol mint őrsvezető, mint rajzvezető is kivettem a részem. Cserkészvezetőként rengeteg időt töltöttem fiatalok társaságában. A cserkész keretek között zajló „Cser-Készen az Élet” Erzsébet-táboroknak (hátrányos helyzetű gyermekek számára) és a Határtalanul táboroknak (határon túli magyar gyermekek részére), Felfedező táboroknak (cserkész tematikájú nem cserkész gyerekeknek szóló tábor) mint vezetője és szervezője voltam éveken keresztül.
Tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Főiskola, Pénzügy- Számviteli Karán, gazdaságinformatikus-logisztikai informatikus szakirányon kezdtem és ott szereztem az első diplomámat. Majd az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a Népi gyermekjáték, néptáncpedagógus, hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzési szakot is elvégeztem. Emellett ezeket a diplomákat kiegészítettem gyógypedagógiai, könyvelési és marketing tanulmányokkal is. Úgy gondolom ez a széles körű tapasztalat színesít nem csak engem, hanem ötleteimet és munkámat is.
Szerencsésnek tudhatom magam, hogy a 2016/2017-es Programban lehetőségem nyílt már külsősként bekapcsolódni Calgaryban (Kanada). Ahogy ott hívtak: “befogadott KCSP-s”, már megalapozta benne, hogy hazatérve, átgondolva a kint töltött idő tapasztalatait, összeszedetten, sok körvonalazódó ötlettel felszerelkezve tudnék belekezdeni a következő programszakaszba. Az évek alatt szerzett különféle külföldi tapasztalatok által, úgy érzem most jött el igazán az ideje annak, hogy mind a pedagógusi, néprajzi, mind a rendezvényszervezős és médiai tapasztalataimat hasznosítsam.
Fontosnak tartom a magyar hagyományainkat és értékeinket, és meg szeretném köszönni a Kőrösi Csoma Sándor programnak, hogy ezt képviselhetem a diaszpóra magyar közösségeiben is.