„A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi.” /Kodály Zoltán/
Hat éves korom óta a tánc az életem része. Tanulni a Győri Tánc és Képzőművészeti Iskolában kezdtem, ahol balett, néptánc és moderntánc óráim is voltak. Győri iskolás éveim alatt divat-táncolni is jártam. Sokszor tértem haza országos versenyekről aranyéremmel a nyakamban. Amikor eldöntöttem, hogy én a tánccal szeretnék foglalkozni, felvételiztem a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakára. Sikeres felvételim után először kollégiumba kerültem, ahol önállóságot és tiszteletet tanultam. Kollégiumi éveim igazán meghatározóak voltak számomra. Rengeteg barátom lett, köztük olyanok is, akik néptánc szakirányon voltak, Nekik köszönhetem az első táncházas élményeimet. Az első táncház után engem már nem lehetett kimozdítani ebből a közegből. Táncházak után táborok következtek, ahol még több barátra tettem szert. Az egyetem alatt annyira beleszerettem a néptáncba, hogy a hosszú balettórák mellett, külön néptáncóráim is voltak. Nagy öröm volt számomra, hogy a testvéreim is elkezdtek érdeklődni a táncházmozgalom iránt. Megtanítottam nekik egy pár lépést és már ők is a táncházak folyamatos jelenlévői.
Nagy családból származom, így tudom, milyen sok emberrel egyszerre foglalkozni. Heten vagyunk testvérek és édestestvéreimen kívül is sok kiskorú családtagom van. Értem a gyerekek nyelvét és szeretek róluk gondoskodni. Többször volt már olyan alakalom, amikor én vigyáztam sok kisgyerekre egyszerre. Sokat játszottunk együtt és szerintem nagyon jól érezték magukat velem.
Az egyetem után jöttem rá arra, hogy nekem nem a színpadon van a helyem, sokkal jobban érdekel a tanítás és a gyógyítás, így elhatároztam, hogy a táncművész diplomámat kiegészítem gyógytornász tanulmányokkal is.
Miután befejeztem a táncot egy teljesen más világba csöppentem, vendéglátós lettem és imádtam. Ráeszméltem, hogy szeretek embereknek örömet okozni, szeretek sokat beszélgetni és mindent megtenni azért, hogy jól érezzék magukat. Egyik munkaszünetemben találkoztam a Kőrösi Csoma Sándor Programmal és úgy gondoltam belevágok. Végül Aucklandbe kerültem, ahol minden erőmmel azon leszek, hogy megmutassam, hogy a tánc mennyi örömet és boldogságot tud adni kicsiknek és nagyoknak. Hogy néptánc mellett még balettot is taníthatok, az csak hab a tortán, nagyon örülök neki. Remélem, hogy másnak is ad annyi élményt, amennyit nekem adott.
Várom nagyon a közös munkát, a sok közös programot. Igyekszem minden tudásomat átadni és minél több színes programmal, élménnyel gazdagítani az itteni közösség életét.