"A jó társaságba rendszerint valami váratlan körülmény juttatja be az embert, ez aztán a kipattant szikrához hasonlóan a társasági tevékenység egész tűzijátékát lobbantja lángra: azon veszi észre magát, hogy "befogadták"." /Charlie Chaplin/
Gyerekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben a magyar kultúra - a film, a színház és a képzőművészet. A Magyar Képzőművészeti Egyetem scenográfus szakán végeztem, mint díszlet- és jelmeztervező. Rengeteg színházi workshopon vehettem részt az utóbbi öt évben és az egyetem előtt is olyan kiváló művészektől tanulhattam, mint Jordán Tamás vagy Lukáts Andor, ahol a színpadon és a színpad mögött is kipróbálhattam magam.
Tanultam tervezőgrafikát, ahol jobban megismerkedhettem a digitális technikákkal majd a képzőművészettel. Mindig foglalkoztatott a vizuális kommunikáció, így a látványtervezésben izgalmasnak tartom, hogy egy-egy karakter életterét, hogyan mutatjuk meg anélkül, hogy látnánk a szereplőket. Atmoszférát teremthetünk a kimeríthetetlen terekből. Szeretem megfigyelni a világot, az embereket, a történéseket.
Imádok mindig új közösségben dolgozni, ez inspirál, ez hajt előre. Az új ingerek, új emberek, új helyek. Sokféle művészeti ágban kipróbálhattam magam az elmúlt években, mint a képzőművészet, színészet, látványtervezés, berendezés. Ezek a tapasztalatok minden téren hasznosak voltak, kiegészítik egymást és meríteni tudok belőlük, hogy komplexebben lássam a mozgóképet és a színpad világát. Nyitott vagyok arra, hogy sokfajta új projektben vegyek részt, természetesen, ami mögött egy-egy fontos üzenet áll.
Örömmel jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj programra, hiszen általa egy fantasztikus lehetőség és feladat nyílt a számomra. Tervezőként, tanítóként a magyar nyelv és kultúra átadásával úgy érzem, hasznos segítője leszek a közösségnek. Az elkövetkező hónapok során igyekszem a magyar nyelv szeretetét átadni és támogatni a kultúrát.
Lehetőségem nyílik kisgyerekekkel foglalkozni és látni, hogy mennyire fontos a magyar identitás, már gyerekkorban. A kint élő magyarok is fontosnak tartják ezt és ezért hozzák el szombatonként a gyermekeiket az Arany János Iskolába, ami egy kis sziget a magyar kultúrából és oktatásból.
Jó érzéssel tölt el látni az itt élők odaadó munkáját, mely segíti, hogy ez a közösség működjön és fejlődjön. Célom, hogy munkámmal hosszabb távon is segítsem és fejlesszem a New York-i magyar közösség tevékenységét, mert a kettős identitás nem országhatárokhoz kötődik, sokkal inkább az együtt megtapasztalt élményekhez.