Kárpátalján születtem és ott is nőttem fel. Édesanyám szólt hozzám először magyarul, ő volt az, aki megtanított magyarul imádkozni és neki köszönhetem a magyar öntudatom. Gyerekkorom óta aktív tagja vagyok a cserkész és református közösségnek, melyeknek sorsát mai napig szívemen viselem és segítem, ahogy csak tudom. Itt láttam először mit jelent egy összetartó, szerető közösség, amely első pillanattól testvérként fogadott be.

Gyerekként belekóstolhattam a Magyar Cserkésszövetség által szervezett programokba is és 2014-ben vettem részt először a regöscserkész-táborban, amely a magyar kultúra új világát tárta fel előttem. Az addig alig ismert magyar népi hagyományokba, tíz nap alatt sikerült beleszeretnem, és a magyar néptánc közösségi élménye megával ragadott. Idén már a szervező oldalról is megfigyelhettem az egész folyamatot, közben rájöttem arra, hogy ha mást nem, ezt az örökséget érdemes megőrizni és továbbadni.

A cserkészet egy olyan lángot táplál, amelyet egy életen át hordani fogok, és nem veheti el tőlem ezt a meleget senki. Azért jelentkeztem a programra, mert úgy éreztem meg kell osztanom másokkal azt, amit kaptam, ezt a ragyogást el szeretném juttatni a világ összes szegletébe, minden közösségben meggyújtani az összetartozás tüzét. Nem számít a távolság, mi mind egybe tartozunk. Egy magyar ember, bárhol is éljen, mindig magyar marad, és ott teremt otthont, ahol a közös múlt összeköt, a jelen megerősít és a reményteljes jövő éltet.