Tizenhat évvel ezelőtt, nyolcévesen Martonvásáron kezdtem el néptánccal foglalkozni. Akkor még kötelező foglalkozáson belül, de kiváló mestereim, Vajda Levente és Vajda Rozália munkájának köszönhetően gyorsan a szívemhez nőtt a népi kultúra. Csatlakoztam a Villő tánccsoporthoz, ahol azóta is táncolok. Ebből a csoportból később többekkel különváltak az útjaink, mégis olyan erős kapocs maradt közöttünk a néptánc nyújtotta közös célok, közös munka, a próbateremben és azon kívül eltöltött sok-sok óra miatt, hogy tudom, ezek a barátságok egy életre szólnak. Bármit is csináltam azóta, a néptánc és a magyar népi kultúra mindig biztos pont volt a számomra, amelyből meríteni tudtam. Két évvel ezelőtt csatlakoztam a budapesti Bartók Táncegyütteshez, ahol tovább erősödött bennem a felismerés, hogy hagyományaink sokszínűségükben is egységet alkotnak. A magyarságunk oly gazdag kincsestár, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis szeletét, ahol otthon érezheti magát, bárhol legyen is a világban. Az én szeletem, a lelki otthonom Kalotaszeg. Zenéjét formabontóan szaxofonon kezdtem el tanulni, ezzel némiképp modernizálva, a sajátommá téve.

A programba azért jelentkeztem, mert hiszem, hogy a világban szétszórtan élő magyar közösségek az általunk nyújtott segítséggel megmaradhatnak, identitásuk, magyarságtudatuk erősödhet.

Tanulmányaimat tekintve gépészmérnök szakos hallgató vagyok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetemen, ahol szintén az élet kettősségét fedeztem fel, hisz a régen lefektetett fizikai és matematikai alapokat próbáljuk minél inkább modernizálni, aktuálissá tenni, megkönnyítve ezzel mindennapjainkat.

Modern világban élünk, rohamosan fejlődnek eszközeink, látásmódunk, mégis őseink hagyományából táplálkozunk.