Messze kerülni a hontól egy olyan kihívás, amit az otthonülő sosem élhet meg. Láss, utazz és tanulj, hogy megértsd a fák, a nap és szél jeleit!
A középiskolás éveim alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni a magyar népi kultúrával. Szülővárosomban, Kunszentmiklóson a helyi hagyományőrző tánccsoport tagjaként első körben a Kiskunság és kisvárosom hagyományai megismerése után kezdett kiteljesedni előttem a világ és a benne élő magyarság hagyományainak, táncainak, viseleteinek ezerszínűsége.
2003-ban nyertem felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre, majd 2011-ben végeztem el a mesterképzőt ugyanitt.
Az évek során a magyar néptáncok mellett a görög és a társastáncok megismerése és feldolgozása is az életem részévé vált. Egyetemi éveimet dupla szakon kezdtem, majd a társastánc szakot a Magyar Művelődési Intézet látogatásával fejeztem be.
A hagyományőrzés, a tánchagyományok és viseletek fontosak számomra. Diplomamunkáimat is a magyar népviselet kialakulásaiból írtam, majd tetőpontként egy nagynak mondható népviseleti kiállítási anyagot gyűjtöttem, rendszereztem, és mutatok be a mai napig.
A Petőfi Sándor Program után, most a Kőrösi Csoma Sándor programban való részvételemmel közelebb kívánok kerülni a kanadai magyarok mindennapjaihoz, hagyományaik megismeréséhez, és bízom abban, hogy pozitív, építő munkát végezhetek. Remélem, hogy a rövid idő alatt, amit kint tölthetek, egy, a hazától messzire került magyar diaszpóra segítségére lehetek.
A hagyományápolás mellett, az itthoni rendezvényszervezői gyakorlatomat is szeretném a kint meglévő és majdan szervezendő találkozók hasznára fordítani.