Erdélyi magyarként anyanyelvemre féltve őrzött kincsként tekintek.
Csíkszeredában születtem, iskolás éveimet szülővárosomban töltöttem, ahol a Márton Áron Gimnázium diákjaként érettségiztem. Egyetemi tanulmányaimat kommunikáció tudományok és kulturális menedzsment területén végeztem Kolozsváron majd Marosvásárhelyen, a diploma megszerzését követően pedig a kultúra- és közösségszervezésben találtam meg a hivatásomat.
Erdélyi magyarként anyanyelvemre féltve őrzött kincsként tekintek, és ugyanígy a hagyomány, a szülőföld és a család is alapérték életemben. Nemzeti azonosságtudatom megerősítésében meghatározó volt, hogy 2007-ben részt vehettem a kanadai Rákóczi Alapítvány által szervezett Magyarságismereti Mozgótáborban. Ebben a táborban ismerkedtem meg először olyan külhoni magyar fiatalokkal, akik hozzám hasonlóan szintén az egykori Nagy-Magyarországtól elszakadt területekről érkeztek, ugyanakkor tudatosult bennem a még távolabb élő magyar diaszpóraközösségek létezése is. Ettől a pillanattól fogva nemzeti hovatartozásom kérdéséhez sokkal nagyobb érzékenységgel viszonyultam, és ez a fajta tudatosság azóta is része mindennapjaimnak.
A Kőrösi Csoma Sándor Program nagy kihívást jelent számomra, egy lehetőséget arra, hogy képességeimmel és ez idáig összegyűjtött tudásommal a diaszpórában élő magyarok identitását megerősítsem. Az elmúlt nyolc évben a színpadi művészetek közelében dolgoztam két hivatásos intézmény keretében, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttesnek és az M Studiónak egyaránt nagyon sokat köszönhetek. A kommunikáció, sajtókapcsolatok, rendezvényszervezés és pályázatírás területein csomagoltam össze szakmai „tarisznyámat”, amellyel most útnak indulok.
Bízom benne, hogy munkámmal segíteni tudom a Genfi Magyar Kulturális Központ tevékenységét, és színvonalas, értékes programokat tudunk kínálni a helyi magyar közösség számára. Ugyanakkor bízom abban is, hogy a Svájcban szerzett tapasztalatokat hazatérve majd a saját közösségemben kamatoztathatom.