A zene az egyik legjobb eszköz arra, hogy egy közösséget formáljunk.
Óvodás koromtól tizennyolc éven át voltam a Pannónia Néptáncegyüttes tagja. Itt kezdtem el magamba szívni a néptánc, a népzene és a közösségi lét erejét. Kisiskolás koromtól rendszeresen jártam népdaléneklési versenyekre, majd az Óbudai Népzenei Iskola népdalénekes körébe, ahol heti rendszerességgel egész estéket végigénekeltük. Ekkor már egyértelmű volt számomra, hogy a népzene mindig kiemelt helyet kap az életemben. Gimnáziumi tanulmányaimat Gödöllőn a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban, egyházzene szakon végeztem. Itt a kórusban, szkólában éneklés megtartó erejét tapasztalhattam meg, saját bőrömön érezve a Kodály-koncepció lényegét.
Egyetemistaként két népzenei együtteshez is csatlakoztam mint énekes. A Borsa együttes moldvai csángó, valamint a Borfolk, kis-nagy-magyarországi vonós zenét játszó együttes tagja vagyok immár negyedik éve. Mindkét együttessel sok helyen jártunk már, különböző közösségeket örvendeztettünk meg a magyar népzene szépségével. Szerencsésnek érzem magam, hogy módomban áll másokkal megismertetni e kincseket. Célom, hogy a hallgatók örömöt leljenek abban, és kedvet kapjanak ahhoz, hogy részletesebben is megismerkedjenek a magyar népi ének, népzene és néptánc kincsestárával.
Friss diplomás tanítóként meggyőződésem, hogy a zene az egyik legjobb eszköz arra, hogy közösséget formáljunk. Reményekkel telve várom, hogy ezt a 84. Sz. Lehel Vezér Cserkészcsapatban is átélhessem és továbbadhassam.