Egészen fiatalon megtanulhattam, hogy az otthonról hozott értékeink a legfontosabbak. Édesanyám a szülőfalumban működő tánccsoport vezetője, akitől rengeteg tudást, alázatot szerezhettem szervezői, koreografálási feladatain keresztül.

Óvodás koromban sajátítottam el az első tánclépéseimet, melyeket most a Táncművészeti Egyetem hallgatójaként tökéletesítek. Budapesti tanulmányaim mellett a Kecskemét Táncegyüttes táncosa és 2018-tól oktatója is vagyok, illetve általános iskolás gyermekeket is tanítok. Együttesi turnék alkalmával számos lehetőségem volt kiutazni a szórványban és a diaszpórában élőkhöz, legyen szó vajdaságiakról, erdélyiekről, felvidékiekről vagy akár más kontinensen élőkről. Ezek a találkozások erősítettek meg abban, mennyire fontos az identitástudat, és a hovatartozás érzése, célommá vált a magyarsággal megismertetni gyökereit, átadni olyan önkifejezési formáit, mint a néptánc. Így amióta tudok a Kőrösi Csoma Sándor Program létezéséről, alig vártam, hogy betöltsem 20. életévemet, és én is azok közé tartozzak, akik munkájukkal magyarabbá tehetik a határon túl élők hétköznapjait.

Úgy gondolom, hogy a néptánc megélése és művelése, egy olyan ősi erőből származó csoda, amely összetartó és felbonthatatlan közösséget formál. Ez az, amelyet szeretnék átadni a Melbourne-ben élőknek, hiszen nagyon fontos számomra, hogy a diaszpóra tagjai ne veszítsék el nemzeti hovatartozásukat.