Régóta foglalkoztatnak a kulturális identitást és az önmagunk meghatározását befolyásoló tényezők. Etnográfus muzeológusként diplomamunkám is ennek hatására született a Debreceni Egyetemen, melyben saját, részben sváb gyökereimből kiindulva vizsgáltam, miként tart össze a néptánc szeretete és gyakorlása egy kis közösséget.

Gyermekkorom óta több táncegyüttesnek is (Adony Táncegyüttes, Nyírség Táncegyüttes, SzabadTáncMívesek társulat) tagja voltam. A néptánc életem meghatározó irányvonala, ez irányított néprajzi pályára és négy évvel ezelőtt a néptánc oktatására is.

Magyarország legnagyobb regionális skanzenjében, a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban szerzett múzeumpedagógiai és szakmuzeológusi tevékenységem ösztönzött arra, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programba jelentkezzek. Kijelölt feladatom a winnipegi diaszpóra identitásának megerősítése, amibe igyekszem majd minél több kreativitást vinni, és törekszem az új módszerek, élmények nyújtotta lehetőségeket munkámba beépíteni. Eddigi pályafutásom során mindig kisebb-nagyobb közösségekben dolgoztam, legyen szó gyermekcsoportról, felnőtt látogatókról vagy közvetlen munkatársaimról. Megtanultam együttműködve dolgozni, és élvezem, ha több embert megmozgató tevékenységet végzek. Bízom benne, hogy tudásommal a Winnipegi Magyar Ház és az egész manitobai magyar közösség segítségére lehetek. Izgalmas kihívások és felelősségteljes szakmai feladatok várnak rám.