Budapesti közgazdasági tanulmányaimat követően Bécsbe költöztem, ahol immár hetedik éve élek, kenyeremet tolmácsolással és fordítással keresem, s ha tehetem, szívesen vagyok aktív akár osztrák akár magyar körökben, s olykor a kettőt ötvözve is.

Nagy örömmel és persze némi izgalommal olvastam az e-mailt, amely tudatta, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében kilenc hónapot Genfben, a Magyar Kulturális Központban tölthetek. Genf távol esik ugyan Magyarországtól, mégis ezer szál köti össze a Kárpát-medencével. Elég csupán a „genfi pápára”, Kálvinra gondolni, akinek a magyar reformátusok a mai napig nyakas és büszke követői, de például Pest leghíresebb cukrászdájának névadója is egy Genf melletti faluban látta meg a napvilágot.

Magyarként a világban járni, tapasztalatot szerezni jó dolog. Vannak, akik külföldön is „ragadnak”, míg másokat a szükség vagy a balsors űzött távol Magyarországtól. Ezek az emberek alkotják a világszerte fellelhető sok ezer magyar diaszpóra-közösséget. A Genfi Magyar Kulturális Központ egyike azoknak az értékes szellemi és társasági „világítótornyoknak”, ahol a diaszpóra tagjai együtt művelődhetnek, szórakozhatnak vagy csak egyszerűen kapcsolatot tarthatnak egymással és az anyaországgal. Örömmel leszek tagja ennek a közösségnek, s igyekszem meghálálni a belém fektetett megelőlegezett bizalmat!