„Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen!” /Wass Albert/
Budapesten nőttem fel, egy hétgyerekes család ötödik gyermekeként. Általános iskolai és gimnáziumi éveimben az énekkarok és színjátszó szakkörök aktív tagja voltam. Csereprogramok segítségével többször is elutaztunk Erdélybe és Horvátországba, hogy versenyeken, találkozókon szerepelve együtt ápoljuk a magyar kultúrát. Testvérem révén, aki a magyar népzenében lelte meg hivatását, belekóstolhattam a táncházak világába is. Tizenöt éven át tanultam hegedülni, és óvodapedagógusi munkám során ezt a tudást, hobbit most is kamatoztatom, és igyekszem a zene szeretetét a gyerekeknek átadni.
Életem meghatározó része volt a Regnum Marianum, ahol hamar megtapasztalhattam, milyen megtartó ereje lehet egy közösségnek. Megtanultam alkalmazkodni, a problémákat kreatívan megoldani, gyakorolhattam az empátiát, elfogadást, kitartást és türelmet. Mindig is vonzott az aktív közösségi élet, és az összetartozás fantasztikus érzését megpróbálom másoknak is megmutatni. Főiskolai tanulmányaim alatt, később többedmagammal, hátrányos helyzetű gyerekeknek katolikus hittantábort szerveztem. Jelenleg az óvodám életét gazdagítom közös programokkal, hogy a gyerekek, szülők és dolgozók igazi közösséget alkossanak.
Remélem, hogy eddig megszerzett tudásom és tapasztalataim segítségével a már meglévő kinti közösség életéhez is hozzá fogok tudni járulni! Fontosnak tartom, hogy a külföldön élő magyarok is érezzék, tartoznak valahova és közösséget alkotnak, hogy az anyaországgal minél szorosabb kapcsolatot ápoljanak, és hogy ne veszítsék el identitásukat.