Egészen fiatalon, kisgyermekként kezdtem el táncolni, és azóta is töretlenül részese vagyok ennek a csodálatos kultúrának. A néptánc végül hivatásommá vált, pár éve teljesen kitölti az életemet. Miután Pápán elvégeztem a művészeti szakközépiskola néptánc szakát, Budapestre költöztem, és immár három éve a Zenetudományi Intézet Néptánc osztályán dolgozom. Ezzel párhuzamosan végzem a Magyar Táncművészeti Egyetemet, járok a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttesbe, és egy vidéki általános iskolában néptáncot tanítok. Korábban több intézményben is tanítottam, tehát természetessé vált számomra, hogy teljes erőmmel a Kárpát-medencei népi kultúrát, legfőképp a néptáncot szolgáljam.

Szerintem, aki bármilyen életszakaszban, vagy élethelyzetben véletlenül a néptáncos közegbe belecsöppen, azt teljesen elvarázsolja és beszippantja ez az iszonyatos vonzerővel bíró légkör. Ezért is gondolom, hogy a néptáncnak nagyon komoly közösségépítő, összekovácsoló ereje van, és segítségével életre szóló barátságok köttetnek. A népi kultúra megismerésénél, és művelésénél nincs jobb módszer arra, hogy gondolatban és testben is visszatérjünk gyökereinkhez, és megpróbáljuk elődeink gondolkodásmódját megérteni. Így tarthatjuk tiszteletben a magyarság múltját.

Ez a múlt az, ami összeköt bennünket akkor is, ha a földgolyó két távol eső részén élünk. Ebben a szellemben szeretném meglévő tudásomat a Kőrösi Csoma Sándor Program segítségével az ausztráliai magyar diaszpórában élőknek továbbadni, hogy magyar identitásuk tovább erősödjön.