Nyíregyházán nőttem fel és végeztem tanulmányaimat. Már az általános iskola második osztályától jártam kézműves foglalkozásra, így később gondolkoznom sem kellett azon, hogy képzőművészeti irányban menjek-e tovább. A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában kerámiát, művészettörténetet és népművészetet tanultam, majd a Nyíregyházi Egyetem környezetkultúra szakára jelentkeztem, és megismerkedtem a formatan, dizájn és arculattervezés területeivel.

Első munkahelyemen egy feltörekvő magyar cég arculatának megtervezésével bíztak meg. A cég népszerűsítése során számtalan jótékonysági és falunapi rendezvényen vettünk részt, ahol gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartottam. Ez után a Herendi Porcelánmanufaktúrában dolgoztam festőként. Büszke vagyok arra, hogy egy közel kétszáz éves, a hagyományokat és a magyar motívumokat a világ minden országában professzionális szinten hirdető cég alkalmazottja lehettem.

A munkám és a művészet iránti elkötelezettségem elismeréseként 2015-ben köztársasági ösztöndíjat nyertem, és az Erasmus+ program segítségével Portugáliában tanulhattam. Ebben a multikulturális közegben mindenki kivételesen nyitott volt arra, hogy mások történelmét, gasztronómiáját és művészetét befogadja. Számomra a legmaradandóbb érték azonban az, hogy ott jöttem rá, milyen érzés egy közösséghez, egy magyar közösséghez tartozni. Biztonságot éreztem, amikor egyedül sétálva egy-egy magyar szót meghallottam az utcán, mert tudtam, hogy ismeretlenül is összetartozunk.

Az elmúlt évek során többször is találkoztam határon túli magyarokkal. Különösképpen a székelyföldi magyarság anyaországhoz való ragaszkodása fogott meg. Ez a ragaszkodás elkötelezetté tett abban a hitemben, hogy a tőlünk távol élő magyar közösségeknek is megmutassam közös múltunk, kultúránk, művészetünk értékeit. A Kőrösi Csoma Sándor Program pontosan ehhez ad lehetőséget számomra. Úgy gondolom, hasznos tagja leszek annak a közösségnek, amely a diaszpórában élő magyar kisebbség körében terjeszti a magyarság eszményét és a hazaszeretetet.