Legnagyobb passzióm az utazás, megfigyelés, felfedezés. Mindig is érdekeltek a kultúrák közötti hasonlóságok és különbségek. Úgy láttam, minél több idegen kultúrát ismerek meg, ezek tükrében még inkább kirajzolódnak hazám sajátos vonásai. Ha valaki nagyobb rálátást szeretne kapni szülőföldjének értékeire és egyediségére, akkor kicsit távolodjon el tőle térben, kezdjen el más országokat is megismerni. Ezért is jelentkeztem a Miskolci Egyetem kulturális antropológia képzésére, szerettem volna még többet megtudni a kultúrák kapcsolódásáról és működéséről. Amint lehetőségem volt, Erasmus ösztöndíjjal Észtországba utaztam. Ott megismertem egy összetartó magyar közösséget, és elkészítettem első kulturális antropológiai dokumentumfilmemet arról a kérdésről, ami akkor már évek óta foglalkoztatott. Hogyan maradhatsz magyar tíz-húsz, külföldön eltöltött év után? Hogyan változik benned az otthon fogalma? Mi segíti magyar identitásod megőrzését?

A kulturális antropológia mellett a magyar és pedagógia szakot is elvégeztem. Szerettem tanítani, és külön örömömet leltem egy olyan művészeti szakkör szervezésében, amelynek során a hobbiból rajzoló, író, zenélő gimnazistákból egy jól működő, építő kritikát fogadni és adni tudó közösség formálódott. Gyerekkorom óta veszek részt kézműves foglalkozásokon, hobbim a kerámia és a rajz, amit az elmúlt évek alatt tanítottam is. A hagyományőrző tevékenységek közül kiemelném a családommal közösen szervezett íjászversenyeket, ahol száz-kétszáz íjász mérhette össze tudását. Észtországban és Dániában folytatott tanulmányaim során a magyar vagy nemzetközi közösségek számára szerveztem magyar esteket.

Mindezeket a tapasztalatot felhasználva, az elmúlt hat évben egy rendezvényszervező cégnél és egy reklámügynökségnél dolgoztam, ahol fő feladatom a különféle céges események programjának, koncepciójának kitalálása volt. Ebben is visszaköszönt a kulturális antropológiai attitűd, csak itt nem kultúrák, hanem márkák megismerése és értékeik, sajátosságaik kommunikálása volt a cél.