A kultúra, a művészetek, és főleg a népművészet kiskoromtól kezdve átszőtte életemet. Dokumentumfilm-készítőként, kiállítás-tervezőként, hivatásos táncosként és magyar szakos tanárként szerzett eddigi tapasztalataim pedig megmutatták, hogy milyen fontos ismerni, használni, őrizni és megörökíteni ezeket az értékeket.

Külföldön töltött eddigi hosszabb-rövidebb tartózkodásaim során rám is hatással volt a magyar kultúra összetartó ereje. Kritikusan igyekeztem szemlélődni, azzal a szándékkal, hogy minél több új meglátásom és ötletem születhessen. Eközben magával ragadt ezeknek a közösségeknek az atmoszférája és rájöttem, hogy a hatékony, közös munka kulcsa a nyitottság, a bizalom és alázat.

Az első kiállításom címe „Híres magyar utazók és felfedezők” volt, amelyben Kőrösi Csoma Sándor is szerepelt. Az ő élete és munkássága nagy hatást gyakorolt rám, és az óta is kitartásra buzdít. Eötvös József emlékbeszédében ezt mondta róla: „példája, hogy nehézség nincs, melyet erős akarat legyőzni képes ne volna; példája mindenekelőtt azon lángoló honszeretetnek, mely minden valóban nagy s nemes tetteknek legtisztább forrása.” Itt párhuzamot vonnék egy másik kiállításom központi alakjával, Bartók Bélával, aki ugyanilyen elhivatottsággal munkálkodott. Az ő életműve megvilágosította számomra, hogy ha valóban meg akarjuk ismerni a kultúránkat, széles skálát kell bejárnunk az autentikus alámerüléstől az absztrakt és magas-művészetekig.

Fontosnak tartom, hogy a digitális világ nyújtotta modern eszközöket a kulturális szférában is felhasználjuk. Ezért a munkám során arra szeretnék összpontosítani, hogy a hagyományt és a modernitást ötvözve minél sokszínűbben tudjunk együttműködni a montréali közösséggel. Kőrösi Csoma Sándor és Bartók Béla „hagyatékával” indulok útnak, és ebben a szellemiségben szeretnék munkálkodni a következő hónapokban.