Minden alkalommal lenyűgöz az a végtelen gazdagság és sokszínűség, amely a vidéki emberek életében és Magyarország természeti, kulturális kincseiben megtalálható. A tájak, épületek, sorsok, hagyományok csodás kavalkádját azonban összeköti a magyarság közös sorsa, történelme, hagyománya, ami ma is biztos gyökeret jelenthet.

 Egy vidéki kisvárosban felnőve nagyszüleim révén személyesen kapcsolatba kerülhettem a magyar paraszti múlt hagyományaival, tanáraim, szüleim, barátaim révén pedig a modernebb, polgári Magyarország világával.

Cserkészvezetői munkám során lenyűgözött, ahogy a megfelelő környezetben, a hegyek között túrázva vagy a tábortűz körül ülve, a mai, interneten szocializálódott gyerekeket is magukkal ragadják a népdalok érzelmekben gazdag világa vagy a népmesék fantáziája.

 Szeretném minél több emberrel megosztani az a csodálatot, amit a magyarság, a magyar történelem, a Kárpát-medence természeti és kulturális gazdagságának megismerése közben érzek, és szeretném mindezt alázattal, tisztelettel átadni. Hiszen ma nem könnyű olyan értékeket észrevenni, melyek nem harsányságukkal, hanem szelídségükkel, történetükkel vívnak ki tiszteletet.

Nagyon nagy öröm számomra, hogy az eddig rám bízott cserkészek, gyerekek felvidéki cserkésztestvéreinkkel táborozva, vagy római biciklis zarándoklatunk keretében megtapasztalhatták, mit is jelent számukra a nemzet, a közös magyar sors, hiszen a határon túli nemzettársaink élete mindezt olyan fénytörésben mutathatja meg, ami saját identitásunk új és intenzív megközelítését jelentheti.

 A Kőrösi Csoma Sándor Program keretében ezeknek az értékeknek a továbbélést szeretném munkámmal segíteni. Lelkesedéssel tekintek munkámra, legyen szó a vasárnapi iskolai játékokról, a néptáncról vagy a magyar nyelvű színjátszó körről, mert erősebb, ami összeköt minket.