Nagyenyed szülötteként számtalanszor volt alkalmam párhuzamot vonni a Bethlen Gábor Kollégium véndiákjai és a magyar nemzet között, hiszen mindkét esetben az otthon elhagyása csak fizikailag történik meg. Vannak olyan érzések, amik a lelkükbe égnek. Így talán nem is annyira meglepő, hogy mindig is a legtöbbet, legjobbat vártam el magamtól. A líceum elvégzése után elhagytam szülővárosom, és a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen tanultam tovább automatika és alkalmazott informatika szakon.

A külföldre való utazás iránti érdeklődésem talán legelőször 2007 nyarán fogalmazódott meg bennem, amikor a nővérem hazaért az angliai cserkész világtalálkozóról és mesélni kezdett. 2011-ben felvételt nyertem a kanadai Rákóczi Alapítvány és a magyarországi II. Rákóczi Ferenc Alapítvány által szervezett 18. Magyarságismereti Mozgótáborba, ami fantasztikus élmény volt, hiszen tíz nap alatt körbeutaztuk az anyaországot. A Mozgótábornak, neveltetésemnek, származásomnak és kissé a makacsságomnak köszönhetően elkötelezett vagyok nemzetem iránt, legyen szó akár házasságkötésről, népdalokról, irodalomról, helyesírásról vagy akár kutyákról. Már egészen fiatal korom óta odafigyelek mindezekre, és folyamatosan próbálok fejlődni. Számomra a jövőkép mindenképpen magyar környezetet vetít elém, ami egy aktív közösséget feltételez, ahol a munka nem szégyen, és mindenki a közös célért küzd.

Villamosmérnök lévén számomra a Kőrösi Csoma Sándor Program nem szakmai kiteljesedést jelent, hanem személyes fejlődést és nemzeti identitásom megerősödését. Magyarként külföldön elsősorban az ottani környezetet, a közösséget, a mentalitást, a szokásokat szeretném megismerni, majd a legjobb tudásom szerint segíteni. Pedagógiai képesítésemet és cserkész tapasztalatomat felhasználva cserkészfoglalkozásokat és magyar órákat fogok tartani, valamint történelmi témájú eseményeket, megemlékezéseket szervezek. Tiszta szívből remélem, hogy egy kicsit jobb helyet hagyok magam mögött a kilenc hónap leteltével, mint amilyenbe érkezem.