Kárpátaljai Zsidók Világszervezete

A kárpátaljai zsidóság története az Árpádkorig nyúlik vissza. Első írásos említésük egy 16. századi oklevélben olvasható, tömeges betelepülésük pedig a Rákóczi-szabadságharc után vette kezdetét. A 18. századtól az elhurcolásukig Kárpátalján kultúrában és hagyományaiban gazdag zsidó közösség élt, az ungvári, beregszászi, huszti (és a szomszédos máramarosszigeti) zsidó közösségek messze földön híresek voltak, Munkácsban már relatív többségben éltek. Az 1910-es népszámlálás idején a kárpátaljai lakosság több mint 10 %-át alkották, az 1930-as népszámlálás szerint pedig több mint 90 ezer zsidó élt Kárpátalján, ami a vészkorszak után drámai módon alig hét ezerre csappant. A 20. századi hol burkolt, hol nyílt zsidóellenes propaganda felerősítette a kárpátaljai zsidóság kivándorlását, amelynek fő célja Izrael volt.

A holokauszt túlélők gyermekei, a kárpátaljai származású izraeliek 2001-ben döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Kárpátaljai Zsidók Világszervezetét, hogy megerősítsék közösségüket, és megőrizzék meggyilkolt szeretteik emlékét. A Világszervezet tagjai a szörnyűségek tanúiként, valamint az elődök hagyományainak őrzőiként tekintenek magukra.

Minden évben több megemlékezést is szerveznek, 2015 szeptemberében például több száz ember részvételével a Ben Shemen Erdőben tartottak egy népes összejövetelt, ahol emlékhelyet is avattak. Az emlékhelyen, egy táblán a korabeli Kárpátalja térképe, a jelentősebb zsinagógák képe látható, valamint egy felsorolás a zsidó közösségek neveivel.

A Világszervezet célja, hogy továbbadják örökségüket, a hagyományos kárpátaljai zsidó zenét, ételeket, és értékeket. Nagy figyelmet fordítanak az elszármazottak kapcsolatainak megerősítésére, ápolására is.