A kalotaszegi Mérában nevelkedtem, ahol gyermekkoromban közeli kapcsolatba kerültem a néptánccal, ami ma már nemcsak az identitásom, hanem a mindennapjaim része is. Tanulmányaimat Mérában, majd Kolozsváron folytattam, 2015-ben pedig a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézet karán végeztem. 

A tánccal hét éves koromban a helyi néptánccsoportban kezdtem ismerkedni Tötszegi András „Cucus”, majd Szalontai Attila vezetésével. A későbbi évek során olyan mesterek mellett alapozhattam meg tudásom, mint Marti Zoltán, Szűcs János, Sánta Gergő és Fitos Dezső, amelyet ma a helyi, kalotaszegi közösségben a legjobb tudásom szerint próbálok kamatoztatni. Szerencsésnek mondhatom magam azért, mert még láthattam a helyi idősebb korosztályt táncolni, többek között nagyapámat is, és részt vehettem olyan táncalkalmakon, ahol együtt táncolhattunk és mulathattunk.

Az évek során egy szűk évet Budapesten töltöttem, ahol táncos ismereteimet erősebb alapokra helyeztem, majd a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny is meghatározóvá vált az életemben, hiszen a verseny négy kiadásában jelen voltam felkészítő és versenyzői minőségben is. A helyi Mérai Cifra Néptáncegyüttessel sikerült a döntőig eljutni, majd 2017-ben jómagam is megmérettettem barátaimmal, a Kalotaszeg Legénytársulattal, és a néptáncegyüttes kategória győzteseiként Kalotaszeg nevét öregbítettük. Több kalotaszegi településen néptáncot oktatok, idén pedig nyolcadik alkalommal szerveztük meg társaimmal a Kalotaszegi Ifjúsági Néptánctábort, ahol 235 résztvevőből 170 gyermek Kalotaszeg falvaiból érkezett hozzánk. A néptánctábor mellett rendszeresen táncházakat és versenyeket is szervezünk, és a Méra Világzenei Csűrfesztivál egyik főszervezőjeként bátran kijelenthetem, hogy a fesztivál negyedik kiadása is azt jelzi, hogy Kalotaszegen ma jó dolgok történnek.

Erdélyi magyarként úgy gondolom, hogy a Kőrösi program lehetőséget biztosít az itthon megszerzett tapasztalatok gyakorlatba ültetéshez egy olyan közösségben, amely úgyszintén kisebbségben éli mindennapjait, és mégis a sok ezer kilométeres távolság ellenére magyarul énekel és táncol. 

Kallós Zoltánt idézve: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk!”