„Az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.” – Mikszáth Kálmán
Varga Petra Zsófia vagyok, 20 éves, Magyarországon születtem. Óvodás és kisiskolás éveimet hazámban töltöttem, de a felső tagozatot már Skóciában, a Shetland-szigeteken folytattam. Öt év külföldi élet után hazatértem, és Magyarországon fejeztem be gimnáziumi tanulmányaimat, ahol sikeresen érettségiztem. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem óvodapedagógus szakos hallgatója vagyok.
A külföldi iskola közössége gyorsan befogadott, ahol a nyitottság és a rengeteg lehetőség (sport, szakkörök, különféle foglalkozások) gazdagította az ottani éveimet. Mindezek ellenére, az ott töltött idő alatt egyre jobban felértékelődött bennem a magyar kultúra. A népzene, az irodalom, az ünnepek és a hagyományok iránti szeretetem csak nőtt, és még büszkébb lettem arra, hogy magyarnak születtem.
Bár a két ország oktatási rendszerének különbségei miatt időnként kihívásokkal szembesültem, a hazaköltözés mégis megkönnyebbülést hozott számomra. Ismét magyar nyelven beszélni, magyar feliratokat olvasni, és magyar ételeket enni igazi felüdülés volt.
Célom, hogy megosszam a tudásomat és tapasztalataimat a diaszpórában élő fiatalokkal és gyerekekkel. Fontosnak tartom, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik hasonló élethelyzetben vannak, mint én voltam, hiszen én is örültem volna, ha lett volna egy közösség ahol megértenek, és támogatnak.