Kárpátalján születtem, külhoni magyarként megtapasztaltam a szórvány életét és nehézségeit. Már általános iskolás korom óta a célom az volt, hogy egy olyan közösség tagja lehessek, ahol mások segítségére lehetek, és hasznára tudok válni a környezetemben lévő embereknek. Ezért minél több kulturális eseményen igyekeztem részt venni.

Elsőként a dunaszekcsői református egyházközösségben kaptam meg a lehetőséget arra, hogy foglalkozhassak gyerekekkel. Mivel Kárpátalján nagy közösségszervező ereje van a vallásnak, ezért mindig is úgy gondoltam, hogy nagyon jó lehetőség ilyen keretek között emberekkel foglalkozni. Miután betöltöttem a 14. életévemet és konfirmáltam, fokozatosan szerves tagjává váltam az egyház szervező közösségének. Minden év nyarán bibliaheteket szerveztünk az általános iskolás gyermekeknek, ezeken az eseményeken énektanítást, bibliatörténetek mesélését, valamit sportprogramok szervezését vállaltam.

Mindezek után a gimnáziumi éveim alatt a Diák Bizottság elnökeként én lettem a felelős a diákok szociális életének a szervezéséért. Ide tartoztak például a sport- és egészségnapok. Legfontosabb feladatom a diákok érdekeinek a képviselete volt.

Falunk alapítványa minden év júliusában Nemzetközi Limes tábort szervez, aminek szintén részese lehettem sok éven keresztül. A tábor időszaka alatt az örökségvédelmi feladatokból és az esti közösségi programok szervezéséből vehettem ki a részemet.

A Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasaként úgy érzem, hogy az eddig megszerzett tapasztalataimat vihetem és adhatom tovább a diaszpórában olyan értékes magyar embereknek, mint akik a Kárpát-medencében is élnek.