„Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.” /Wass Albert/
A Nagykunság fővárosában, Karcagon születtem, s itt is nőttem fel. 2022-ben végeztem a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar Óvodapedagógus szakán, kiváló eredménnyel. Első diplomámat szintén a Debreceni Egyetemen szereztem, néprajz szakon.
Már 2013-ban, első munkahelyemen is volt lehetőségem gyermekekkel foglalkozni, hiszen múzeumpedagógiai foglalkozások, tájházi tárlatvezetések kapcsán több alkalommal is megtapasztalhattam a gyermeki kíváncsiságot, az őszinte érdeklődést, a közös játék okozta örömet. Az óvodapedagógus szakra akkor jelentkeztem, amikor a Debreceni Népi Együttes Aprócska csoportjának vezetője lettem. Ekkor erősödött meg bennem a gondolat, hogy számomra öröm az óvodáskorú gyermekekkel munkálkodni.
A néptánccal viszonylag későn, középiskolás éveim alatt ismerkedtem meg közelebbről, de hamar kiderült, hogy ez egy hosszútávú szerelem lesz. Néprajzos diplomám megszerzése után, munka mellett kezdtem el látogatni a Debreceni Népi Együttes próbáit, ahol a magas színvonalú műhelymunka megtapasztalása mellett leendő férjemet is megismerhettem. A Debreceni Népi Együttes tagjaként a hazai művészeti fesztiválok mellett számos országban képviselhettem hazánkat; lehetőségem volt megismertetni kultúránkat Franciaország, Lengyelország, Litvánia, Kazahsztán, Izrael közönségével.
Férjemmel közösen több néptánctáborban oktattunk már, ahol átadhattam ének- és tánctudásomat gyermek és felnőtt korosztálynak egyaránt. Kiemelkedik ezen élmények közül a zürichi Óperenciás Néptáncegyüttesnél megvalósított szakmai hétvégénk, melynek során megtapasztalhattuk az ottani magyar közösség vendégszeretetét. Lenyűgöző volt számomra az ott látott összetartás, közvetlenség és a végtelen bizalom, mellyel minket fogadtak. Már ekkor is megfogalmazódott bennünk pozitív élményeink hatására, hogy szívesen segítenénk külhoni magyar közösségek munkáját. A Program 2022-es újraindulásakor tehát nem volt kérdés, hogy beadjuk a jelentkezésünket.
Úgy gondolom, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként eredménnyel hasznosíthatom néprajzi ismereteimet, a magyar néptánccal kapcsolatos tapasztalataimat. Ezen kívül az óvodapedagógus képzésen elsajátított tudás és módszertan is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar nemzeti identitás megalapozását és elmélyítését már az oly nagyon fogékony óvodás korosztálynál elkezdhessem.
