“Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” /Kodály Zoltán/
Szeretek emberekkel foglalkozni és szeretem Magyarországot, ezért Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasnak lenni számomra szerencsés feladat. A legfontosabb célomnak azt tartom, hogy a diaszpórában élő magyarság minél közelebb érezze magát Magyarországhoz. A magyarság megélésének számtalan útja lehet, nyelven, kultúrán, gasztronómián és zenén keresztül is kapcsolódhatunk, viszont a legelemibb kapcsolódás mégis a nyelven keresztül történik.
Magyar irodalom és magyar mint idegen nyelv tanárként számomra a magyar nyelv fontossága meghatározó. Felemelő látni olyan, magyarul már alig beszélő fiatalokat, akik egykori magyar felmenőjük miatt kezdtek el — minden nehézsége ellenére — magyarul tanulni, de ugyanígy hálás feladat a világ különböző pontjairól érkező diákokat megismertetni nyelvünkkel, kultúránkkal, magyarságunkkal. Számomra ebben rejlik a kiküldetésem és az ösztöndíjprogram lényege: a kapott örökséget életben tartani, átadni, közösséget erősíteni, s megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amin keresztül bármelyik generáció élővé tudja tenni a magyarságát. Nyelvünk, irodalmi értékeink, az ezekben rejlő árnyalatok egy olyan különleges világot rejtenek, amit nem szabad veszni hagyni. Gazdagítani kell, és mindent megtenni azért, hogy ez minél valódibb tudás legyen: gyermekfoglalkozásokon, nyelvórákon, táborokon és kulturális programokon keresztül lehetőséget teremteni hagyományaink megélésére és kulturális értékeink közvetítésére.
A diaszpóra közösségeknek pusztán a jelenlétünk is érték: hiszen ott vagyunk, értük. A gyakran megrendítő személyes történek, a meglepetésszerűen összefutó szálak, nagyszerű emberek, lelkes diákok, mind-mind, amivel találkozunk ösztöndíjas hónapjaink alatt, nemcsak az ő magyarságukat, hanem a mi nemzeti identitásunkat is erősítik. Az életben legalább egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalni, hogy milyen Magyarország fizikai határain túl élő magyarok körében segítő munkát végezni. Egy ilyen út után az ember még inkább magyar lesz, miután látja, a hogy a világ megannyi pontján, milyen erőfeszítések árán igyekeznek a magyarok egy összetartó, értékes közösséget kovácsolni.