Szülőföldem Szatmár, így a hagyományőrzés gyermekkorom óta mindennapjaim szerves része. Családom szellemiségében máig meghatározó a népi kultúra, a hagyományok, de ez sohasem valamiféle porlepte, erőltetett tudásként volt jelen életünkben. A határok közelsége miatt számtalanszor kirándultunk a szomszédos országok máig magyarlakta vidékeire, ahol öröm volt a magyarságukra büszke, hagyományaikat szeretettel ápoló emberekkel találkozni.

Tanulmányaim a Debreceni Református Kollégiumban kezdtem, amelynek szellemisége összhangban volt otthonról hozott értékeimmel. A középiskola után a Debreceni Egyetem magyar-finn szakán végeztem, majd a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen folytattam tanulmányaimat magyar és magyar, mint idegen nyelv szakon. Jelenleg is Budapesten élek, és tanárjelöltként olyan nagyszerű helyeken taníthattam, mint, az Eötvös József Gimnázium, a Balassi Intézet, vagy a BME International Secondary Grammar School.   

Családom révén gyermekkorom óta barátaink közt tudhatunk egy Ausztráliában letelepedő, majd ott családot alapító magyar párt. Hazalátogatásaik során már gyermekként foglalkoztatott, hogy milyen lehet a világ végén magyarnak lenni, és hogyan tudja az ember mégis megőrizni magyarságát, hiszen barátaink mindig a kint élő magyarok nemzeti identitásuk megőrzésére irányuló lelkes kezdeményezéseiről meséltek.         

Szeretek emberekkel foglalkozni és szeretem a hazámat, így a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként számomra ez a fő irányadó elv. Szeretnék a kint élő magyaroknak olyan tudást átadni, amivel továbbra is élővé tehetik a magyarságukat és kötődhetnek hazájukhoz, hiszen gyökereink és múltunk nem érdemelnek feledést. Igyekezni fogok, hogy minél közelebb érezzék magukat Magyarországhoz.