“A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolni kell.” – Lénárd Sándor (brazíliai magyar orvos, író, műfordító)
Kultúrantropológusként végeztem a Miskolci Egyetemen, de még az egyetemi tanulmányaim alatt lehetőségem nyílt Boglár Lajos tanár úrral és egyetemista kollégámmal, Kovács Katalinnal Brazíliában kutatni, ahol belemerülhettem a São Pauló-i magyar közösség életébe, míg ők Jaraguá do Sulban kutattak. Mivel a Magyar Házban laktam, így minden rendezvényen részt vettem. A magyarsághoz és a magyar kultúrához való viszonyom egy teljesen más megvilágításba került, megerősödött. Rádöbbentem, hogy mit jelent és milyen fontos, hogy mikor az anyaországtól távol élünk, ápoljuk a gyökereinket, az anyanyelvünket, a kultúránkat és a magyarságunkat. Óriási hatással volt rám az, ahogy a magyar közösség befogadott és segítettek, nem csak a portugál nyelvtudásom fejlesztésében, a magyarságtudatom megerősítésében, hanem a beilleszkedésben és minden másban is. Később is ápoltam a kapcsolatot a brazíliai magyarokkal és az akkor kötött barátságok is tartósnak bizonyultak, így amikor csak tudtam, visszatértem. Nem véletlen tehát, hogy a doktori kutatásom is a brazíliai magyar közösségekhez kapcsolódott, amit Campus Mundi ösztöndíjasként végeztem (2019-2023 között) a Pannon Egyetem doktori programja keretében (PE-MDS), együttműködve a São Pauló-i Állami Egyetem (USP-FFLCH) Hungarológiai kutatócsoportjával és a Rio de Janeiró-i Pápai Katolikus Egyetem (PUC-Rio) Társadalomtudományi Központjával. Közben a doktori kutatásomhoz kapcsolódóan elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem Hungarológia és Magyar mint idegen nyelvtanári képzéseit is, valamint a Kodályi alapokra épülő, Kokas-módszertani pedagógus-továbbképző képzéseket. Kokas Klára zenéből indított pedagógiai módszertana nem csak a gyermekek komplex fejlesztését segíti elő, melyhez elsősorban klasszikus zenét és népzenét használ, de hatékonyan alkalmazható felnőtteknél is a zenei élményszerzésre, a magyar zenei kultúrával történő megismerkedésre vagy újra kapcsolódásra, valamint a kreatív kikapcsolódásra, a rekreációra.
Tartottam magyarórákat az USP-s diákoknak és 2021-ben vendégoktatóként Magyar nyelv és kultúra kurzust a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) külföldi diákjainak. 2023-24 során brazil CAPES-Print ösztöndíjas vendégoktatóként tanítottam egy tanévet a Rio de Janeiró-i Pápai Katolikus Egyetem (PUC-Rio) Társadalomtudományi Központjában, közben pedig én is belefolytam a riói magyar közösség munkájába. Mivel korábban több évig dolgoztam projektmenedzsment területen az államigazgatásban (aminek kapcsán a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi karán egy MSc. képzettséget is szereztem) és mivel nagyon szeretem a szervezői munkát, a kisebb és a komplexebb projektek összeállítását, ezért 2022-ben az USP-s ösztöndíjas időszakom alatt elkezdtem szervezni Sprió György: Drámák VI. kötetének (Helló, Dr. Mengele; Elsötétítés) brazíliai fordítását és a kötet kiadását az USP Hungarológiai kutatócsoportja keretében, együttműködve a Magyar Lektorátussal és a São Pauló-i Magyar Konzulátussal, így a kötet 2024 szeptemberében meg is jelent, aminek én írtam az utószavát. Úgy gondolom, hogy a brazíliai magyar nyelvhez és a kultúrához kapcsolódó projektek rendkívül fontosak, mert hozzájárulnak a magyar kultúra brazíliai megismeréséhez, erősítik a magyar közösségeket és növelik a magyar közösségek láthatóságát.
De természetesen ennyi nem elég a brazíliai magyarság fennmaradásához, a magyar nyelv és kultúra brazíliai megőrzéséhez. Számos olyan magyar közösség van Brazíliában, amely eltűnőben van, hiszen az 1956-57-es bevándorlási hullám óta nincs számottevő nyelvi- és kulturális utánpótlás, és több államban az intézményrendszer megerősítésére van szükség, valamint komplex revitalizációs programokra, ahol szakértők, kutatók és tanárok dolgoznak együtt a közösségekkel, hogy a teljes beolvadás helyett, a származásnyelv és a magyar kultúra tovább tudjon örökítődni a következő generációkra. Úgy gondolom, hogy ebben a munkában lehetek a brazíliai magyar közösségek segítségére, ezért választottam a gyengébb intézményi háttérrel rendelkező Rio de Janeiro államban található magyar közösségeket, ahol véleményem szerint a szaktudásomat, az antropológusi nyitott szemléletemet, a kreativitásomat és a proaktivitásomat, valamint az eddigi tudományos és szakmai tapasztalataimat tudom majd kamatoztatni a közösségek megerősítésére és megsegítésére.