Hogy mit jelent magyarországi magyarnak lenni, azt nagyjából tudom, mert ezek a mindennapjaim. Egy kis képem van arról is van, hogy mit jelent határon túli magyarnak lenni: az erdélyi anyukám révén gyerekkorom felét ott töltöttem. Hogy mit jelent a tengeren túlon is magyarnak lenni, arról semmit sem tudok. Csak apró sejtések élnek bennem arról, hogy milyen fontos része lehet valakinek a magyarság, aki Magyarországtól ennyire távol a szabadideje jelentős részét ennek az identitásnak az őrzésével tölti. 

A saját magyarságom erősen összefonódik a cserkészettel, amit már sok-sok éve csinálok, különféle szerepkörökben: voltam őrs-, és rajvezető, segédtiszt, vezetőképzőkben kiképző. Itt tanultam meg, hogy milyen sokrétű lehet ez a kifejezés, hogy magyarság. Lehet ezt érezni 1848-at egy tábortűz körül megjelenítve, lehet az erdőben az ördög útját táncolva, lehet Tinódi Lantos Sebestyéntől de Cseh Tamástól is, és lehet a torockói Székelykőről megnézett napfelkeltétől is. A “civil” életemben elvégeztem az orvosi egyetemet, és orvosként dolgozom. Ezen túl szabad bölcsész szakon tanulok.  A szabadidőmben szeretek kirándulni, olvasni, mindenféle kézműveskedést csinálni, kipróbálni.

Az első mondatban egy kicsit hazudtam: csak azt tudom, hogy nekem mit jelent magyarnak lenni, és valójában ezt se tudom teljesen, mert mindig változik, alakul, bővül ez a jelentéskör. Jelenti a néptáncot, a Budai Várat, a másfél millió lépést, a népzenét, a nem-nép-zenét, jelenti a Duna-partot, jelenti a tábortüzeket, a barátaimat. De azt hiszem, hogy Kanada még sok mindennel fogja bővíteni ezt. Remélem, hogy én a saját munkámmal szintén legalább ennyivel gazdagíthatom, segíthetem, támogathatom a hamiltoni magyarokat.