Egy zempléni faluban Hercegkúton születtem és itt is nevelkedtem. A népi kultúrával hat esztendős koromban ismerkedtem meg, ekkor kezdtem el táncolni a helyi óvodában működő gyermek néptánc csoportban. A néptánc és az ezzel járó közösségi életforma azonnal a mindennapjaim szerves részévé váltak, s jelenleg is hozzátartoznak az életemhez. Nem is tudom magamat elképzelni a népi kultúra, néptánc és népi énekek nélkül ebben a rohanó világban.

2017-ben kezdtem a gimnáziumot a szomszéd városban, Sárospatakon, ahol rátaláltam a Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért szervezetre, amelyhez a következő évben csatlakoztam és fantasztikus barátokra tettem szert. A Magyar Ifjak 2013-ban alakult a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium falain belül, célja pedig a közösségépítés, az értékteremtés és -megőrzés, a hagyományápolás, valamint a  hídépítés az anyaország és a szórvány, -diaszpóra között. 

2018 óta számos rendezvény szervezésében segédkeztem a Magyar Ifjaknál, melyből párat kiemelnék. Rendeztünk 5 és 10 éves jubileumi gálát, olyan előadókkal, mint Keresztes Ildikó, Varga Miklós, Tóth Reni, László Attila. Megvalósítottunk kettő szabadságkoncertet, a „30 éve szabadon” emlékbizottsággal együttműködve. Két alkalommal turnéztunk Ausztráliában, pódium előadásainkkal az „Emlékképek – Mert ez maradt” valamint a „Szabadság, szerelem” előadásokkal

Ezek után találtam rá a Kőrösi Csoma Sándor Programra, amelyen keresztül szeretném segíteni a diaszpórában, konkrétan a Washingtonban lévő magyar szervezetek munkáját, közösségépítő tevékenységét. Hiszem, hogy bár az anyaországhoz közel vagy távol, de bárhol lehet a világban magyarnak lenni, és kell is!