„Én Istenem vigyél oda, Hová a szívem gondolja!”
Ecuadori magyar szülők gyermekeként Magyarországon születtem és nőttem fel, a magyar kultúra pedig fontos szerepet tölt be életemben gyermekkorom óta.
Szegeden érettségiztem magyar-spanyol kéttannyelvű tagozaton, majd a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomáztam építőművészként, ezt követően Barcelonában végeztem féléves szakmai gyakorlatot. Tanulmányaim alatt a néptánc végig jelen volt, előbb az üllési Fonó Néptáncegyüttes, majd a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes tagja voltam.
Az elmúlt évben Erdélyben, Kalotaszegen oktattam néptáncot több korosztálynak is. Magyarországiként érdekes volt megtapasztalnom, hogy egy szórványban élő közösség életében mennyire fontos a kulturális programok folyamatos és rendszeres szervezése, ami igen nagy elhivatottságot és lelkesedést igényel a szervezők részéről. Az egyik ilyen rendszeres, összetartó tevékenység a néptánc, ahol a tagok kicsi koruktól kezdve ismerkedhetnek a magyar kultúrával, megtapasztalhatják milyen egy közösséghez tartozni. A tánc nem utolsósorban kikapcsolódásra, feszültség-levezetésre is alkalmas és rendszeres mozgásfajta.
A vegyes házasság „kihívásait” saját bőrömön tapasztaltam, így tudom azt, mekkora felelősség, és milyen fontos feladata a külföldön élő szülőknek, hogy saját nemzeti identitásuk gyermekükben is kialakuljon. A következő hónapokban ezt a munkát igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni a New Brunswick-i közösségben.