A művészet, a kultúra nagyon kicsi korom óta átszőtte mindennapjaimat: jártam szolfézsra, furulyára, énekkarba, népi ének órára. Ám az, mi állandó mozgatórugómmá vált, a néptánc volt.

Hat évesen kezdtem el táncolni a Kecskemét Táncegyüttes utánpótlás csoportjában, majd a kecskeméti Kodály Iskola szakgimnáziumának néptánc tanszakán folytattam tanulmányaim. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem másodéves hallgatója vagyok. Az elmúlt két év során megtapasztalhattam a másik oldalt is, ugyanis több csoportban tanítottam a legkisebbektől kezdve egészen a kezdő felnőtt csoportokig.

Mind a táncegyüttessel, mind a művészeti iskolával volt szerencsém utazni a szórványterületekre, illetve a diaszpóra magyarságához, és ezen utazások során testközelből megtapasztalhattam azt, hogy a magyar néptánckincs ismerete egy olyan kommunikációs eszköz, mely átugrik minden nyelvi akadályt.

Ez ösztönzött, hogy jelentkezzek a Kőrösi Csoma Sándor Programra, és ez lesz az, mit igyekszem majd szem előtt tartani a Melbourne-ben töltött időm alatt az ott élő magyarok néptánctudásának bővítése és magyar nyelvtudásuk fejlesztése során.