Egy vajdasági kisvárosban, Nagykikindán születtem a NATO beavatkozások időszaka alatt. Gyermekkorom legfontosabb emlékei két bánáti településhez köthetőek. Az első Torontáltorda, ami Bánát szívében található. Ide köt a szülői ház, a könyvespolc, mely a magyar mondákkal, mesékkel és közös történelmünktől roskadozott. A másik település Nagybecskerek, ahol gimnáziumi tanulmányaimat folytattam és ahol megtapasztaltam azt, hogy lehetséges a békés együttélés egy multietnikus közegben is, hiszen több, mint húsz nemzeti kisebbség él békésen és egymást segítve a városban.

Az, hogy külhoni magyarként egy többségi társadalomba születtem lehetőséget adott számomra, hogy egy újabb nyelvvel, kultúrával és világlátással gazdagítsam ismereteimet. Ennek szépsége csak akkor válik láthatóvá, ha tisztában vagyunk hagyományainkkal és azok eredetével. Ez vezetett rá arra, hogy valamennyi Vajdaságban fellelhető népzenei és hagyományőrző táborban megfordultam, melyeknek köszönhetően átfogóan megismertem hazám szokásait és népi hagyományát.

Alap- és mesterszakos tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetemen végeztem el. Az egyetemi éveim alatt lehetőségem volt bekapcsolódni a Studium Generale tevékenységébe, ahol történelmet tanítottam érettségi előtt álló diákok számára. 

A Mathias Corvinus Collegiumban töltött évek alatt nem csak a tanítást folytathattam, hanem lehetőségem volt bekapcsolódni a program- és közösségszervezés rejtelmeibe.  Közösségi utazások szervezésében vettem részt a Kárpát-medence különböző térségeiben és azon túl is. Mindezek közül az egyik legmeghatározóbb a Bosznia–Hercegovina-i utazás volt számomra. Lehetőségem volt megismerni az itt élő magyar diaszpóra közösség mindennapjait. Határon túli magyarként úgy érzem aktív és tevékeny szerepet kell vállaljak abban, hogy ezek a közösségek megőrizzék identitásukat és új értékekkel gyarapodhassanak.

Bosznia–Hercegovina több nemzetiségű ország, melyet számos kisebbség mondhat otthonának. Úgy vélem az ország sikerének kulcsa a nemzetiségek harmonikus együttélésében gyökerezik és a magyar közösségben végzett munkámmal szeretném megmutatni, hogy minden kisebbség egyenrangúan hozzátehet a nagy közös egészhez, mert az egynyelvű és egyszokású ország önmagában gyenge és esendő.