Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. /Tamási Áron/
Számomra mindig fontos volt a magyar identitás, a magyar kultúra és hagyományok ápolása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem mesterszakos diplomát szereztem, alapképzésen magyar nyelv és irodalom részismereti képzést is kaptam. Az egyetemi évek alatt és után képzési referensként, majd oktatásszervezőként kezdtem pályafutásomat, melyeknek köszönhetően rendezvény- és programszervezői ismeretekkel is rendelkezem. Doktori tanulmányaim közben pedig az Élet és Tudomány szerkesztőségében helyezkedtem el, ahol jelenleg rovatvezető szerkesztőként és tudományos újságíróként tevékenykedem.
Tavaly a Torontói Egyetem szervezésében részt vehettem egy nyári egyetemi kurzuson, ahol angoltudásomat fejleszthettem. Az a másfél hónap rendkívül meghatározó időszak volt az életemben, hiszen bepillantást nyerhettem az ott élő magyar közösség életének egy szeletébe, és láthattam, hogyan őrzik és óvják magyar identitásukat. Megdöbbentő és egyben rendkívül megható az anyaországtól több ezer kilométerre magyar nyelvű istentiszteletet hallgatni, magyarul beszélgetni, megcsodálni a Magyar Házat, meglátni a magyar zászlót egy-egy ház falán. Toronto szívében, egy magyar könyvesboltban pedig egy '56-ban kivándorolt magyar nénivel beszélgettem az emlékeiről.
Mindezek hatására pályáztam meg idén a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy segíthetem a kanadai, torontói magyar közösséget. A magyar identitás és nyelv megtartásához fontos, hogy a kint született második, harmadik és későbbi generációk is magukénak érezhessék hagyományainkat, értékeinket, amit nagymértékben szolgál a program célkitűzése. Rajtunk, ösztöndíjasokon keresztül így újabb szálakkal kapcsolódhatnak az anyaországhoz, kötődhetnek a magyar kultúrához, ami hozzájárul a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez.