Hagyomány, örökség, hazaszeretet – ez a három szó jut eszembe, ha a hazámra gondolok. A néprajz gyermekkorom óta életem szerves részét képezi, néprajzkutató édesanyám olyan szellemben nevelt, hogy tiszteljem és ápoljam a magyar hagyományokat. Amikor lehetőségem nyílt arra, hogy Erdélyben és a Felvidéken a külhoni szokásokat és hagyományokat kutassam, megtapasztaltam, mennyire fontos a határon túli magyar emberek számára az, hogy érzéseiket kifejezhessék, a jövő nemzedékének gondolataikat, hagyományaikat átadhassák.

A tánc és a színjátszás meghatározó számomra. A tánctáborok során gyakran éreztem, hogy a tánc, mint önkifejező eszköz, segít az embereket egymáshoz közelebb hozni. A színjátszás is rengeteg örömöt szerzett, nyolc éven keresztül voltam a győri Arrabona Diákszínpad tagja, számos regionális és országos rendezvényen szerepeltünk. Emellett gyakran énekeltem népdal versenyen, de segítettem gyermektáborok lebonyolításában is.

Alapszakos tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán, a mesterszakot pedig a Budapesti Metropolitan Egyetemen végeztem. Később Győrben rendezvényszervezőként és riporterként dolgoztam, de emellett 2017-ben elvégeztem a sportedzői képzést is.

Szeretnék a külhoni magyaroknak rendezvényeket szervezni, a fiatalokat és az idősebbeket mozgásra ösztönözni. Örülnék, ha média szakos ismereteim segítségével az itthoniakat közelebb tudnám hozni külföldön élő honfitársaikhoz. Megtisztelő számomra, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként megismerhetem az Ausztráliában élő magyarokat, és közösen erősíthetjük identitásunkat, nemzeti érzésünket.