„Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.” /Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér/
Bizonyára több fontos fordulópont is van egy ember életében, de nem kérdés, hogy nekem az egyik legmeghatározóbb az volt, amikor 2019 őszén bekerülhettem az ösztöndíjasok közé és útra kelhettem Angliába. Rengeteg kérdés kavargott bennem, vajon jó leszek-e nekik, be tudok-e illeszkedni, tudok-e valódi segítség lenni számukra? Szerencsére mindenből – majdnem mindenből – a legjobb verzió vált valóra, csak a karantén helyzet volt az, ami részben megállította a közös munkát. Talán ezért is kísértem azóta is figyelemmel és rajtra készen, hogy mikor indul újra a program, mert nagyon szerettem volna Birminghambe és Coventry-be visszatérni és ez immár a harmadik alkalom, hogy együtt dolgozhatunk.
A főiskola befejezése után ének-zene – magyar nyelv és irodalom szakos tanárként egy olyan helyen kezdhettem el dolgozni, amely – ezt akkor még nem tudtam – meg is pecsételte későbbi pályám alakulását. A székesfehérvári MultiCenterben lettem a művészeti rész instruktora. Akkoriban egy 60 számítógépes oktatási céllal felszerelt rendszer óriási kuriózumnak számított. Az én részlegemen ének és rajz foglalkozásokat tartottunk a város köznevelési intézményeiből érkező diákoknak, a rendszer használatára pedig felkészítettük pedagógusaikat is. Ekkor kezdődött elköteleződésem a digitális eszközök, a digitális kompetencia fejlesztése iránt. A munka mellett folyamatosan zenéltem, amatőr zenés színitársulatok tagja voltam, rendszeresen voltak előadásaink. Ez a kettősség folytatódott az életemben akkor is, amikor Budapestre költöztem. Másoddiplomám a Debreceni Egyetemen szereztem művelődési és felnőttképzési menedzser szakon. 2023-ban pedig a Széchenyi István Egyetemen szereztem „Diaszpórában magyar nyelvet és kultúrát tanító szakember” képesítést.
Gyerekkoromat és iskolás éveimet a népzene határozta meg, 10 évesen kezdtem zeneiskolába járni és Székesfehérváron az akkor induló népzenei tanszakon citerát tanulni. Hamarosan már zenekarokban is játszottam, ahol a hangszer mellett énekes szólista is voltam. Fantasztikus közeg volt, remek tanárokkal és zenésztársakkal.
Talán soha nem vettem még részt olyan munkában, ahol ennyire ki tudtam használni minden tudásom és gyakorlatom. Minden előképzettségem hasznát vettem valamilyen feladat során és remélem mindkét tanodát abban tudtam támogatni a jelenléti és az online oktatás során is, amiben a legnagyobb szükségük volt rám.