”Tudom, hogy nincs kis és nagy tenger, nincs kis és nagy távolság. Bennünk van valami végtelen és kötetlen.” (Márai Sándor)
Tizenöt éve fejlődéspszichológusként dolgozom egy budapesti klinikán, ahol a 1-6 éves korú gyermekek fejlődését követem. Fantasztikus számomra a fejlődés, ami a korai időszakban akár hétről-hétre, hónapról-hónapra történik, hogy mennyire sok mindent tudnak az igazán fiatal gyermekek is. A gyermekek fejlődésének követésén túl fontos számomra a családok támogatása is, azzal a céllal, hogy a gyermekek fejlődéséhez szükséges legoptimálisabb környezet megteremtődhessen. Gyakorlati tapasztalataimat szívesen adom tovább, így fejlődéspszichológiával kapcsolatos tárgyakat tanítok az egyetemen pszichológus hallgatóknak.
Külföldön élni sokszor sok kihívást és alkalmazkodást igényel a családok részéről. Ezt ellensúlyozni képes, az az összetartó erő, amely a diszpórában élő magyar családok közötti kötelék révén létrejöhet, és ez a kapocs lehet az anyanyelv és a magyar kultúra ápolása, átadása a gyermekeik részére.
A magyar nyelv és a magyar kultúra szépségének megismertetése a gyermekekkel játékokon, meséken keresztül megvalósítható, magában foglalva a lehetőséget, hogy szorosabb kötelék jöjjön létre az anyaországgal, jobban meg tudják élni, meg tudják tartani a magyar gyökereiket. Ebben szeretnék segíteni az ösztöndíjas időszak alatt.