Vidéken nőttem fel, Esztergom kedves városában, szép környezetben, meghitt közegben. Gyerekként zongoráztam, énekeltem, úsztam, röplabdáztam, hittanos közösségbe jártam. Ezek a korai élmények egészen biztosan kellettek ahhoz, hogy felnőttként igényem legyen a zenére, irodalomra, sportra, közösségre.

A gyerekként magamévá tett értékek igazán fiatal felnőttként, Budapesten váltak fontossá. 2012-ben elvégeztem a Szentjánosbogár Közösség vezetőképzőjét, miután már hat éve a nyaraim fénypontjai voltak a Közösség táboraiban töltött hetek. Azóta már kilenc táborban vettem részt kamaszok, illetve ifik csoportvezetőjeként, évközben pedig jótékonysági irodalmi és zenés esteket, bálokat szerveztem vagy iskolai lelkigyakorlatokat tartottam. Két évvel ezelőtt ismertem meg a Csíkszerda improvizációs kórust, és mivel a zene mindig is fontos szerepet játszott életemben, amint lehetett, csatlakoztam hozzájuk. Itt tanultam értettem meg, hogy a közös éneklésnek, zenélésnek milyen erős közösségformáló ereje van. 

 Az egyetemi éveim alatt és után au-pairként kétszer is hosszabb időt töltöttem külföldön: Franciaországban és Németországban. Sokat megéreztem és megértettem abból, milyen idegen környezetben élni a mindennapokat, mennyire fontossá válik ilyenkor a közösség. Szervezői tapasztalatom és elfogadó, nyitott személyiségem segítségével szeretném a Grenoble-ban élő magyaroknak megmutatni, milyen sokat tud adni az irodalom, a zene, a mozgás, a játék, a közösség. Lelkesen várom, hogy együtt fejlődjünk és közösen építsük közösségünket. Hiszek abban, hogy fontos, honnan jövünk, milyen talentumokat kapunk, és milyen élményekkel gazdagodunk.