Linczenbold Maximilián vagyok. A népi kultúrával kora gyermekkoromban találkoztam először, nagyszüleim által. Örökmozgó gyerek voltam, ezért szüleim folyamatosan keresték a lehetőséget, hogy az energiámat levezethessem, így sokféle mozgásformával megismerkedhettem gyermekként. A néptánccal, népzenével óvodás koromban találkoztam először egy Muzsikás táncházban. A népzenével 7 éves koromban kezdődött közös életünk, mikor elkezdtem tanulni az Óbudai Népzenei Iskolában, ifj. Csoóri Sándortól. 16 éves koromig tanultam muzsikálni, ami szerves része lett az életemnek és mai napig meghatározza a napjaimat. 

A néptánccal tudatosan is tanulva, nem csak hobbiként megélve 2001 nyara óta foglalkozom. Ezt köszönhetem otthoni táncegyüttesemnek, az Ürömi Öröm Néptáncműhelynek és az ott tanító mestereimnek köszönhetően az életemet egyre jobban átszőtte a tánc, mígnem az került a középpontba teljesen. Tanulmányaimat is ez határozta meg, először a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola néptánc-szakára majd a Táncművészeti Főiskola Művészképző Intézetében jártam, néptánc művészként diplomát szereztem. 

Táncművészként 2005 óta segítem a mindenkori publikumot megélni a saját kultúráját. 

Tánctanítással 16 éves korom óta foglalkozom. 

Óvodás kortól a szenior korosztályig tanítottam már és teszem ezt a mai napig, az ovis néptánctól a hagyományőrző együttesig. 

A  néptánc közösségi művelése elengedhetetlen, mivel csak így lehetséges igazán megérezni és megérteni. Ugyanakkor elengedhetetlen az egyén, mivel nélküle nincs közösség. Sokrétű tudást igényel, ami nem merül ki a tánc technikai megvalósításában. Minden résztvevő egy kicsit lemond, alkalmazkodik és közben olyan szabadságot élhet át, amit egyénileg sose tudna.

A magyarság közös pontját nem kell keresni, megvan. A  népművészetünk az, amiben megtalálhatjuk. Egyetemes és állandó.

Ehhez szeretném hozzásegíteni mindenkori tanítványaimat és a publikumot pedagógusként és előadóművészként.

Egy-Én Köz-Ős-ség Egy-Gyütt