„Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen” (Wass Albert)
Szolnokon születtem, egyetemi éveimet pedig gazdaságinformatikus hallgatóként Debrecenben töltöttem. Sokáig pedagógus pályára készültem, és ez a terveim között még most is szerepel. Cserkészvezetőként rengeteg időt töltök fiatalok körében.
Több mint tíz éve, 2006-ban ismerkedtem meg a cserkészettel és az óta vagyok a szolnoki 196. számú Damjanich János cserkészcsapat tagja. A cserkészéletnek hála számtalan tapasztalatot gyűjthettem az ifjúság nevelésén át, a tábor és keretmesés programszervezésen keresztül a tábortüzek levezetéséig, és örömmel tölt el, hogy vezetői képességeimet a cserkészet szolgálatába állíthatom. Szeretném az általam megszerzett tudást ugyanúgy átadni a mostani fiataloknak, ahogyan azt én kaptam, és kapom a mai napig a tapasztaltabb vezetőktől.
Mindig csodálattal töltött el a magyar néptánc, népzene és a népdalok világa. Ámulattal figyeltem az előadásokat, és lelkesen vettem és veszek részt a különböző táncházakban. Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy miért is nem kezdtem el a néptáncot vagy népzenét tanulni kisiskolás koromban.
Rendkívülinek tartom azt a törekvést, ahogy a külhoni magyarok az anyaország kultúráját, hagyományait, anyanyelvi kincseit megőrizni igyekeznek. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül magam is cselekvő részese és segítője lehetek külföldön élő magyar testvéreim munkájának.