Kevesen mondhatják el magukról, hogy már egészen fiatal korukban megfogalmazódik bennük, hogy mi is az a hivatás, amire az életüket szeretnék fordítani. Családom nyitottságának a kultúra iránt és támogatásuknak köszönhetően, elég gyorsan körvonalazódott nálam, hogy a tánc és a művészetek számomra nélkülözhetetlen részét képzik a mindennapoknak. Ezen belül a legnagyobb hangsúlyt nálam a néptánc, népzene és népi kultúra után való érdeklődés kapta. Hamarosan világossá vált, hogy az elsajátított tudás átadása ugyancsak akkora örömet nyújt nekem, mint azoknak megszerzése - így fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék minél több módon ezzel foglalkozni.

Emlékszem az első „találkozásom” a néptánccal 6 évesen volt, általános iskolai keretek között. Hatalmas örömmel mentem haza és meséltem el az élményeimet, mutattam meg, hogy mit tanultam. A lendület később sem hagyott alább, addig kísért, hogy elkezdtem első szakirányú tanulmányaimat a Fóti Népművészeti Szakgimnázium néptánc tagozatán. Innen az utam a Magyar Táncművészeti Egyetemre vitt, ahol a táncos és próbavezető szak, néptánc szakirányának jelenlegi hallgatója vagyok.

Mindig is társasági ember voltam, rengeteg időt töltöttem a családommal, barátaimmal. A táncos közösség, a táncházak mindig egy olyan közösséget adtak nekem, ahol jó hangulatban tudtunk együtt lenni és valóban szoros kötelékek alakulhattak ki. Ez a légkör nyújtotta számomra a kilépést a mindennapokból és szeretném, ha hozzám hasonlóan ezt minél többen át tudnák élni. A táncok oktatásával gimnáziumi éveim alatt kezdtem foglalkozni, de az aktív tanulás mellett mindig szerettem megismertetni a kulturális hátteret, hagyományokat már az egészen kicsiknek is.

Az ezeken kívüli munkáim és mindennapjaim részét is képezte, hogy szerettem új embereket megismerni, beszélgetni, a gyerekekkel játszani. Így jött a döntés, hogy részt szeretnék venni a Kőrösi Csoma Sándor Programban. Ennek köszönhetően Seattlebe kerültem, egy csodálatos és sokszínű magyar közösséghez.

Remélem az itt töltött idő alatt sok hasznos tudást adhatok át nekik és hozzájárulhatok a közösség életéhez, legalább annyira, mint amennyi tapasztalatot és élményt én kapok tőlük.