Külföldön élő magyarként sokkal fontosabb lett számomra a magyar kultúra és identitás.
Sosem hittem volna, hogy külföldön ismerkedek meg a magyar népzenével, és tanulok meg néptáncolni. 2010-ben, egyetemi tanulmányaim idején, Bécsben találkoztam először a Napraforgók Néptánccsoporttal, ahol immár két éve alelnöki pozíciót is betöltök. Öt éve szervezem havonta megtartott táncházainkat, amely magában foglalja a meghívott zenészekkel és tánctanárokkal való egyeztetést, a Collegium Hungaricum munkatársaival való megbeszéléseket, valamint a programok zavartalan lebonyolítását. Népszerűsítem is a tánccsoportot a közösségi oldalakon, rádióriportokban, a magyar nemzetiségi tv (ORF Burgenland) interjúiban. A szokásos táncházak mellett minden novemberében Bécsi Magyar Táncház-találkozót rendezünk, ennek szintén egyik főszervező vagyok. A résztvevők meghívása, a programok összeállítása, a helyszín kiválasztása és berendezése, a programok lebonyolítása és a háttérmunkák mind a feladataim közé tartoznak. Az adminisztráció mellett fontosnak tartom a csoportszellem kialakítását, így a táncpróbákon kívüli barátságok ápolása is elengedhetetlen. Ezért is szívesen szervezek az együttes számára edző- és nyári táborokat.
A Napraforgók mellett több bécsi magyar szervezet (cserkészek, Bécsi Magyar Iskola, Európa Club, Központi Szövetség stb.) kapcsolattartójaként is tevékenykedek.
Külföldön élő magyarként az elmúlt években számomra is sokkal fontosabb lett a magyar kultúra és identitás. A csoport aktív tagjaként pedig látom és érzékelem a mindennapos problémákat, ezért is fontos számomra a Kőrösi Csoma Sándor Program.