Felsőfokú tanulmányaimat 2008-ban kezdtem az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar és filozófia szakon. A mesterképzést már tanári mesterszakon végeztem, miközben egyre több pedagógiai élménnyel gazdagodtam, és elkezdtem egy középiskolában is tanítani. Egyetemistaként szembesültem először azzal, hogyan élnek honfitársaink az anyaországon kívül, ugyanis évente egy-egy hétre ellátogattunk határon túli magyarlakta régiókba. Nagyszerű élmény volt látni és megtapasztalni azt, ahogy ezek a közösségek – az idegen nyelvi környezetben élő magyar emberek – kincsként őrzik és vigyázzák a nyelvet, a magyar hagyományokat és kultúrát, identitásukat.

Hiszem, hogy a nyelven keresztül ragadható meg leginkább kulturális örökségünk és magyarságunk. Kányádi Sándor szavaival élve: „egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” Ez a gondolat motivált arra, hogy pályázzak a Kőrösi Csoma Sándor Programra, ahol a megszerzett tapasztalataimat és tudásomat hasznosíthatom a diaszpóraközösségben végzett ösztöndíjas munkám során.

Bízom benne, hogy hasznos tagja leszek az ausztráliai magyarok közösségének, és aktívan segíthetem a melbourne-i magyar iskolákban a magyar nyelvet és kultúrát megismerni vágyó érdeklődőket tanulmányaikban.