A határon túl élő magyar családunkban mindig nagy szerepet játszott a hagyományok őrzése és ápolása, a felelősségvállalás és a nemzeti öntudat megélése, erősítése. Óvodás éveim a magyar nyelvű szavaló, meseíró és mesemondó versenyek tükrében teltek. Zeneiskolás éveimben részletes betekintést nyertem a népdalok világába, tájegységeibe, gyerekszínészként pedig a színházzal és a magyar irodalom gyöngyszemeivel ismerkedtem meg. Felsőfokú zenei tanulmányaimat Nagyváradon kezdtem, Nyíregyházán és Szegeden folytattam, és mindez a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetemen csúcsosodott ki. Kodály és Bartók munkássága államvizsgám szerves része volt.

Sokrétű kulturális tevékenységem során több mint százötven eseményt szerveztem a különféle magyar közösségek számára. Előadóművészeti és zenepedagógiai végzettségem után üzleti gazdálkodást tanultam, hogy szervezési tevékenységemet még biztosabb alapokra fektessem. Svájci éveim alatt szerves része voltam az ottani magyar közösségnek. Ennek bizonyítéka, hogy alapító tagja voltam a Winterthuri Magyar Kultúrklubnak, melynek célja a magyar kultúra és nyelv tanítása, ápolása, valamint külső munkatársként beszámolókat különféle helyi lapok, például a Svájci Magyarház Lap és az Unitárius Közlöny számára. Zenepedagógusként zenei és kulturális foglalkozásokat szerveztem, és hangszeres játékot tanítottam kicsiknek, nagyoknak. Szakmai fejlődésem érdekében jelenleg a Deutsche Akademie für Management intézmény keretén belül kulturális menedzsment szakon tanulok.

A Kőrösi Csoma Sándor Program nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket a tapasztalataimat továbbadjam, illetve, hogy a diaszpórában élő magyarok és az anyaország között minél szorosabb kapcsolat alakulhasson ki.