Gyerekkoromtól kezdve ámulattal töltött el a különböző kultúrák és nyelvek sokszínűsége, izgatottan figyeltem minden utazót. Mindig azon gondolkoztam, vajon hogyan hangzik számukra a magyar nyelv és mi jut először eszükbe, ha azt hallják, hogy „magyar”. Az idegen nyelvek iránti érdeklődésem vezetett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szlavisztika- lengyel alapképzésére, melynek során Erasmus ösztöndíjas hallgatóként fél évet a krakkói Jagelló Egyetem európai tanulmányok szakán töltöttem. Hazatérésem után nemzetközi tanulmányok mesterszakon folytattam tanulmányaimat, ahol jelenleg a szakdolgozatomat írom kulturális diplomácia és regionális tanulmányok szakirányokon.

A cserkészet nagyon különleges szerepet tölt be az életemben, több mint tíz éve vagyok a 25. számú Szent Imre Cserkészcsapat tagja, és immár nyolc éve végzek ifjúságnevelő munkát. 2011-ben a magyar kontingens tagjaként őrsvezetőként képviseltem hazánkat svédországi világ-dzsemborin, 2013-ban pedig egy magyar küldöttség vezetőjeként vettem részt egy ifjúsági csereprogramon, Cipruson. Ezeknek az élményeknek köszönhetem a magyarság képviseletével és kulturális örökségünk ápolásával kapcsolatos lelkesedésemet és elhivatottságomat. Az utóbbi években kezdtem megérteni, hogy mennyi értéket kaptam ettől a kis közösségtől, és hogy őrsvezetői munkám során én magam tanultam a legtöbbet: kreativitást, empátiát, kitartást, alázatot és állhatatos problémamegoldó képességet. Életem eddigi legnagyobb teljesítményeként tekintek a cserkészmunkámra és az őrsre, akiket kineveltem, ezért döntöttem úgy, hogy felnőttként is keresni fogom az olyan alkalmakat, ahol munkám során értéket teremthetek majd.

Nagy várakozással tekintek a következő kilenc hónap elé, hiszen éljünk bárhol a világban magyarként, összetartozunk. A Kőrösi Csoma Sándor Program során szeretném a szórványban élő magyarságnak átadni azt a lelkesedést és a magyar kultúrához való kötődést, amit a cserkészettől kaptam.